Története
A település neve 1339-ben bukkan fel először szapolyai nemesekkel kapcsolatban, aki egy bizonyos Demeter nevű orubicai nemes fiai voltak. A bosna srebrenai ferences rendtartomány első leírásakor szintén említik Orubicát, ahol visokai ferences atyák szolgáltak. A térséget 1536-ban szállta meg a török. Orubica a török uralom alatt is a nagyobb telelpülések közé tartozott. Tomo Ivković szkardonai és boszniai püspök 1626 és 1630 között 200 katolikus hívőt bérmált itt meg. 1638. július 10-én Jeronim Lučić püspök és 8 ferences rendtársa 436 főt bérmált meg a településen. Mivel akkoriban a Száva és az Orbász közötti terület nyugati részén nem volt katolikus templom a plébánia területe a Száva mindkét partjára kiterjedt. 1672. március 28-án Nikola Ogramić az 1715 hívőből 1308-at bérmált. A plébániának nem volt temploma, sem plébániaháza, így a püspökök és a ferences atyák a katolikusok házaiban szálltak meg.
1698-ban a kamarai összeírásban nem szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. Az egyházi vizitáció szerint 1730-ban már állt Szent Illés tiszteletére szentelt, fából, cölöpökre épített plébániatemploma és Szent Rókus temetőkápolnája. Plébánosa Augustin Spaić az ógradiskai ferences kolostor szerzetese volt. 1734-ben említik fából épített plébániaházát. 1746-ban 103 háza, 126 családja és 545 lakosa volt. 1758-ban új templomot építettek a faluban, mely a Száva áradásai miatt egy méter magas cölöpökön állt. Hosszúsága 16, szélessége 5 méter volt. A bejárata előtt kis harangtorony állt. 1760-ban Orubicán 108 ház állt 206 családdal és 925 katolikus lakossal. 1769-ben 106 háza, 221 családja és 942 lakosa volt.
Az első katonai felmérés térképén „Orobicza” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orubicza” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orubicza” néven 260 házzal, 1296 katolikus és 5 ortodox vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 1376, 1910-ben 1450 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1993-ban Davor község része lett. 2011-ben 633 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, halászattal foglalkoztak.
.jpg)
Horvátország
é. sz. 45° 08′, k. h. 17° 27′45.133333°N 17.450000°EKoordináták: é. sz. 45° 08′, k. h. 17° 27′45.133333°N 17.450000°E
