Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott volt. A Zágráb-Lipovac autópálya építését megelőző munkálatok során a falu határában, a „Bebrinska” nevű lelőhelyen történelem előtti és a középkori leletek is előkerültek. Ez a terület a középkorban Névna várának tartozéka volt, egyházilag pedig a garcsini plébániához tartozott. Középkori létezésének azonban írásos nyoma nincs, bár a „Selišta” dűlőnév egykori falu helyét sejteti. Az 1698-as kamarai összeírás lakosság nélkül említi.
Az 1730-as egyházi vizitáció szerint a településnek 30 háza és egy új fakápolnája volt. Az 1746-os vizitáció jelentése szerint 30 házában 119 lakos élt. Szent Rókus kápolnájában 20 férőhely volt. A 18. század közepén a jobb megközelíthetőség miatt már a svilaji plébánia filiája volt. 1760-ban 37 ház állt a településen 51 családdal és 224 lakossal, 1769-ben pedig 40 házában 67 család élt 409 lakossal. A katonai igazgatás bevezetése után a bródi határőrezredhez tartozott.
Az első katonai felmérés térképén „Szredancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szredancze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szredancze” néven 76 házzal, 389 katolikus vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 278, 1910-ben 535 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a horvát, 12%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 322 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 09′ 18″, k. h. 18° 17′ 06″45.155000°N 18.285000°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 18″, k. h. 18° 17′ 06″45.155000°N 18.285000°E
