| Zoljani | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Oprisavci |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35215 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 20 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 83 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Zoljani falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Oprisavcihoz tartozik.
Bród központjától légvonalban 24, közúton 32 km-re, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkságon, Stružani és Prnjavor között fekszik. Nyugati részén áthalad az A5-ös (E73) Pélmonostor-Eszék-Svilaj autópálya.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időben is lakott volt. A falu központjától 300 m-re nyugatra egy mocsaras területtel körülvett enyhe magaslaton 2001-ben fedezték fel a „Čemešac” nevű lelőhelyet, ahol középkori településmaradványok mellett őskori, valószínűleg a bronzkorból származó cseréptöredékeket találtak. Ugyancsak a falu határában a Svilajt Prnjavorral összekötő úttól északra, a falutól mintegy 800 méterre délre fekvő kis kiemelkedésű dombháton, a „Vrtla” nevű lelőhelyen 2010-ben a készülő autópálya miatt a bródi városi múzeum régészei leletmentő ásatást végeztek. Ennek során kora vaskori kelta és középkori település maradványait tárták fel.
Zoljanit középkori források nem említik, 1698-ban pedig lakosságát úgy tűnik, hogy Prnjavorhoz számították. Az egyházi vizitáció jelentése 1730-ban 4 házzal említi. Ez egyben első írásos említése is. 1746-ban 8 házában 23 katolikus élt. 1760-ban a faluban 8 katolikus ház állt, melyekben 15 család élt 72 katolikus lakossal. A katonai közigazgatás bevezetése után a bródi határőrezredhez, egyházilag pedig a svilaji plébániához tartozott.
Az első katonai felmérés térképén „Soliani” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Zoljano” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Zolyano” néven 9 házzal, 54 katolikus vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 65, 1910-ben 74 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakossága horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 33 lakosa volt.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 65 | 49 | 77 | 76 | 65 | 74 | 65 | 73 | 78 | 78 | 74 | 67 | 67 | 53 | 44 | 33 |