Divulje
| Divulje | |
 | |
| Divulje strandja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Trogir |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 220 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 52 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 7 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 31′ 37″, k. h. 16° 17′ 42″43.526944°N 16.295000°EKoordináták: é. sz. 43° 31′ 37″, k. h. 16° 17′ 42″43.526944°N 16.295000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Divulje témájú médiaállományokat. | |
Divulje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Trogirhoz tartozik.
Fekvése
Trogir központjától 4 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, a Kaštelai-öböl legnyugatibb részét képező azonos nevű öbölben fekszik.
Története
Területe már az ókorban is lakott volt. Itt vezetett át a Salonából Traguriumba, mai Trogirba menő római út és ágazott le Siculi római település irányába. A településtől északra található a Bijaći régészeti lelőhely, ahol római veteránok településének maradványai kerültek elő. A feltárások során megtalálták annak a Szent Márta tiszteletére szentelt templomnak a maradványait is, melyet a források már a 9. században említenek. Néhány horvát szerző egyenesen azt állítja, hogy a 7. század óta egészen Zvonimir király uralkodásáig itt állt a horvát uralkodók palotája, ahol a régi horvát országgyűléseket is tartották. Eszerint erről a helyről erősítette volna meg I. Trpimir horvát fejedelem 852-ben elődjének Mislav fejedelemnek a spliti érsekségnek kiadott adománylevelét, melyben a horvátok népnevét „Dux Chroatorum” alakban először említi. Ezt egyelőre a régészeti kutatások nem erősítették meg, azonban szakemberek feltételezik, hogy a kora középkorban a Divuljéhez tartozó tengerparti részen valóban ószláv település állt. Az I. világháború után Divulje területén légi-, haditengerészeti és kiképzési bázis volt. A második világháború után a kommunista hatóságok még tovább terjesztették, hogy nemzetközi katonai kiképző bázissá fejlesszék. Így a bázis hamarosan kiterjedt a közeli szőlő- és olajfaültetvényekre, majd az út túloldalára a domboldalra, ahol 10-12 harci repülőgép befogadására alkalmas földalatti hangárt építettek. A jugoszláv megalománia azonban még ezzel sem érte be. A festői Lora-félszigetre új, modern kiképzési központot és haditengerészeti bázis építettek. A délszláv háború előtt helikopterbázisként és logisztikai központként működött. A háború idején UNPROFOR csapatok állomásoztak itt. A település lakossága 2011-ben 26 fő volt, akik a turizmus mellett mezőgazdaságból (szőlő-, füge, és olívatermelés) éltek.
Lakosság
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 36 | 552 | 361 | 36 | 58 | 32 | 37 | 26 |
(1953-tól önálló településként.)
Nevezetességei
- Bijaći régészeti lelőhely római település és a 9. századi Szent Márta templom maradványaival.
- Itt található a horvát légierő 95-ös számú légi bázisa és Split város nemzetközi repülőtere is átnyúlik a település északi határrészére.
Jegyzetek
- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Hkr.hr:F. Baras: 120. obljetnica osnutka splitskoga društva „Bihač“(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. február 15.
További információk
- Trogir város hivatalos oldala (horvátul)
- Trogir turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2016. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija – Divulje (horvátul)
- F. Baras: 120. obljetnica osnutka splitskoga društva „Bihač“ (horvátul)
