| Gustirna | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Marina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 222 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 331 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 94 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustirna témájú médiaállományokat. | |
Gustirna falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Marinához tartozik.
Split központjától légvonalban 27, közúton 44 km-re, Trogirtól 16 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re északra, Dalmácia középső részén fekszik.
A falu neve ciszternát jelent, melyet egy ősi vízgyűjtőhelyről kaphatott. Az innen néhány kilométerre található Grota Sv. Jakova barlang leletei alapján itt már az őskorban is éltek emberek. Az ókorban illírek telepedtek meg itt, majd az i. e. 4. században a rómaiak hódították meg a térséget. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre vidékre, mely a 10. században már az ősi Drid zsupánsághoz tartozott. Ennek székhelye az innen néhány kilométerre délnyugatra fekvő 177 méter magas Veli vrh és az alacsonyabb Mali vrh hegyén volt. A dridi zsupánság a független horvát állam megszűnése után megszűnt. Ezután idővel a Šibenik és Trogir közötti terület e két város fennhatósága között oszlott meg és a határ a Stupin-öbölnél húzódott. Így a mai település területe Trogir város igazgatása alá került. A trogiri közösségnek már a magyar uralom idejében 13. században saját statutuma volt, mely alapján hatóságai működtek és törvénykeztek. Trogir 1420. június 22-től velencei uralom alá került és ezt követően már csak korlátozott autonómiával rendelkezett. A köztársaságot a velencei nemesség tagjai közül kinevezett kapitányok képviselték. A 15. század végén a török veszély hatására az itteni lakosságot a közeli Marina várába és a szigetekre menekítették. Közülük sokan időnként visszatértek a falubeli birtokaikra, hogy a földeket megműveljék. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 585, 1910-ben 301 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 349 fő volt.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 585 | 0 | 52 | 268 | 264 | 301 | 0 | 0 | 514 | 404 | 495 | 399 | 755 | 694 | 370 | 349 |
(1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Marinához számították. 1981-ben és 1991-ben a lakosságszám Dograde és Najevi adataival együtt értendő.)