Veliki Prolog
| Veliki Prolog | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21277 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 317 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Terület | 4,59 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 10′ 59″, k. h. 17° 25′ 59″43.183300°N 17.433300°EKoordináták: é. sz. 43° 10′ 59″, k. h. 17° 25′ 59″43.183300°N 17.433300°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veliki Prolog témájú médiaállományokat. | |
Veliki Prolog falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.
Fekvése
Makarskától légvonalban 35, közúton 44 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre Közép-Dalmáciában, az A1-es autópálya mentén, az országhatár és a megyehatár mellett fekszik.
Története
Veliki Prolog területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Az ő emlékük a plébániatemplom feletti magaslaton található ókori várrom. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A település a középkorban is lakott volt, amint azt a plébániatemplom mellett fennmaradt középkori temető sírkövei is bizonyítják. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom idején a hívek lelki szolgálatát a zaostrogi ferences atyák látták el. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. A település török uralom végével a 17. század végén 1690 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakossága kezdetben a vrgoraci plébániához tartozott. 1734-ben Stjepan Blašković püspök megalapította az önálló dusinai plébániát, melyhez Veliki Prologot is hozzá csatolták. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1897-ben az újonnan épített Nagyboldogasszony templom lett az plébániatemplom a dusinai helyett. A plébániaház azonban továbbra is Dusinán maradt. (1976-tól a plébániát hivatalosan dusina-veliki prologi plébániának nevezik.) 1880-ban 96, 1910-ben 197 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 499 lakosa volt. 2012-ben a nagy hóvihar által leginkább érintett települések közé tartozott.
Lakosság
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 96 | 116 | 133 | 197 | 0 | 33 | 492 | 610 | 628 | 562 | 558 | 514 | 471 | 499 |
(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és részben 1931-ben lakosságát Dusinához számították.)
Nevezetességei
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1896-ban épült faragott kövekből. A település régi templomát, melyet 1680-ban építettek 1808-ban a napóleoni út építésekor lebontották. Ebből a templomból csak az apszis maradt meg, melyet a két világháború között halottasházzá alakítottak át. 1897-ben plébániatemplom rangjára emelték. A carrarai fehér márvány oltár 1907-ben Pavle Bilinić spliti műhelyében készült. A harangtorony Vjekoslav Pavlinović szolgálata idejében az 1970-es években épült. Az épület 20 méter hosszú és 8 méter széles. A templom melletti régi temetőben középkori sírkövek is láthatók.
- A plébániatemplom feletti magaslaton ókori várrom található.
Gazdaság
A lakosság megélhetésének alapját a mezőgazdaság adja. Legfontosabb terményei a paradicsom, az eper és a szőlő.
Kultúra
A település ünnepe Nagyboldogasszony napja, amikor az ünnepi istentisztelet után vásárt, kulturális estet, koncerteket rendeznek. Ugyancsak nevezetes hitéleti esemény a nagypénteki körmenet.
Oktatás
A településen a vrgoraci alapiskola kihelyezett tagozata működik.
Jegyzetek
- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 31.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5427.
Források
- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Dusina (horvátul)
További információk
Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
