Története
Bibinje története a 11. századig vezethető vissza, amikor „Tochinia” néven királyi birtok volt. Erről IV. Krešimir horvát király 1066-ban kibocsátott adománylevele tanúskodik, melyben a zárai bencés kolostor alapítása alkalmából a bibinjei birtokot adományozza a čiki apátságnak. Ebben az időben a bibinjeiek még a zárai nagybirtokosok jobbágyai voltak. Bibinjét mai nevén 1214-ben említik először „Bibanum” néven, mely nevet egy Vibius nevű római veteránról kapta, akinek egykor a mai bibinjei félszigeten villagazdasága (villa rustica) volt. Bibinje keletkezéséről nem maradt fenn írásos dokumentum, de a népi hagyomány szerint eredetileg a mai település feletti magaslaton (pontosabban a dombokkal övezett bibinjei mezőn) állt. Ennek a területnek a központját ma Petrinának nevezik, mely nevet a 8. században épített Szent Péter templomáról kapta. A 15. századtól megkezdődtek a török támadások és a település lakóira nagyon nehéz időszak következett. A török támadásokat megelőzően már pestisjárvány is szedte áldozatait, mely elől az akkori Stomorin, a mai Petrina lakói arra a félszigetre húzódtak, amelyen a mai bibinjei ófalu áll. A török elleni védelem céljából 1468-ban a velencei hatóságok tornyokkal megerősített védőfalat emeltek a félszigetnek az északi, Jaz-öböl és Kaštelić felőli oldalára. A ciprusi és a kandiai háború idején Bibinjét felgyújtották és lerombolták. Az 1527-es összeírás szerint a település két részből, Velike- és Male Bibinjéből állt. Velike Bibinje a 42 lakossal a félsziget végében (a mai Puntán) feküdt. Legrégibb része a biogradi bencések által épített Keresztelő Szent János templom körül alakult ki. Male Bibinje a főként Petrinából érkezett 49 lakossal a járványok és éhség védőszentjének Szent Rókusnak szentelt templom körül fejlődött. A török elleni harcok helyi hőse Stipan Sorić bibinjei plébános volt, aki nemcsak a zárai térség, hanem egész Dalmácia és Lika török alóli felszabadításának szentelte életét és aki a likai Ribniknél halt hősi halált 1648-ban. Bibinjéről több pap és szerzetes is származik, akik sikerrel őrizték a hitet a nemzettudatot a nép körében. Közülük néhányan az újabb időkből is ismertek, mint Ante Fuzul, Miho Levali, Petar Spanić és Marko Sikirić atyák.
Bibinje 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1880-ban 375, 1910-ben 629 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 2011-ben 3985 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoztak.
Horvátország
é. sz. 44° 04′ 18″, k. h. 15° 17′ 16″44.071667°N 15.287778°EKoordináták: é. sz. 44° 04′ 18″, k. h. 15° 17′ 16″44.071667°N 15.287778°E
