Fekvése
Zárától légvonalban 6 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, az északkeleti parton Zárával szemben fekszik. Preko községhez a sziget északnyugati kétharmad része, a lakott Ošljak, Rivanj és Sestrunj, valamint a kisebb Tri Sestrice, Mali és Veliki Paranak, valamint Idula szigete tartozik. Preko az utóbbi időben elsősorban a tengerparton terjeszkedett és itt már összeépült a szomszédos Poljanával és Kalival. Itt van a szigetet Zárával összekötő fő közlekedési eszköz a komp kikötőhelye. A település nem teljesen összefüggő, mivel a mély Soline-öböl amely körül épült két részre vágja és a 110-es út amely itt nagyon megközelíti a partot nem engedi, hogy a két rész teljesen összeépüljön.
Története
Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban. A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is. A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 937, 1910-ben 2038 lakosa volt. Plébániáját 1770-ben alapították, miután 1765-ben felépült a plébániatemplom. Addig a hívek a szomszédos Sutomišćica Szent Eufémia plébániájához tartoztak.
Az első iskola alapítása a ferences harmadrendi szerzetesek tevékenységének köszönhető, akik 1448-ban érkeztek a Prekoval szembeni kis Galovac-szigetre és a hagyomány szerint írásra, olvasásra tanították a gyermekeket. Az első írásos dokumentum a tanítás megindulásáról 1842-ből való. Az első iskola a Lovrić-házban nyílt meg, első tanítója Bernard Dončević volt. Ez volt egyben az egész sziget első iskolája is és Zára környékén is az elsők közé tartozott. Az első évben a tanulók száma 31 volt, de később ez a szám emelkedett. 1880-ban a fiúiskola mellett leányiskola is indult és 1894-ig a két iskola párhuzamosan működött, a két intézményt ekkor egyesítették. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 1286 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. A településen a kompkikötő mellett bankfiók, benzinkút, egy nagyobb élelmiszer áruház és több más üzlet működik. A központon kívül a hosszú part mentén több helyen is vannak kisboltok és egyéb vendéglátóegységek.
Preko látképe a kis Galovac-szigettel.
A Jadrolinija komphajója Prekonál.
A Szent Mihály erőd látképe.
A Szent Mihály erőd falai.
Kereszt az erőd mellett.
Kilátás az erődből északkelet felé Zára városára.
Horvátország
é. sz. 44° 05′ 11″, k. h. 15° 10′ 58″44.086389°N 15.182778°EKoordináták: é. sz. 44° 05′ 11″, k. h. 15° 10′ 58″44.086389°N 15.182778°E
