Fekvése
Pagtól légvonalban 10 km-re, közúton 16 km-re északnyugatra a sziget középső belső részén egy völgyben fekszik. Keletről a 206 méter magas Gradac és a 256 méteres Nebeska, nyugatról a 134 méteres Brizi határolja. A két keleti magaslat védi a települést az erős bórától, amely gyakran fúj errefelé a Velebit felől. Az a vidék ahol Kolan fekszik kifejezetten karsztos nagyon kevés művelhető földdel. Emiatt a növényzet nagyon szegényes, vagy nagyon alacsony. Kivétel a Kolani-mező ahol egy időszakos kis patak miatt nedvesebb a talaj, valamint a félig mocsaras Kolani-tó északi része, amely védett madárrezervátum.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 1800 körüli időben a liburnok települései álltak a közeli dombokon. A falak maradványai a Gornji Gradac és a Sveti Vid nevű magaslatokon is megtalálhatók. A Donji Gradacnak nevezett helyen még egy liburn erősség is volt, ennek maradványai azonban mintegy harminc éve a Kolan-Mandre út építése során megsemmisültek. Az emberi települések létezését tovább erősítik a környéken talált sírok, melyekből bronz ékszerek is előkerültek. A település területe a római korban is folyamatosan lakott volt, amint az a Kolani-mező szélén található egykori villagazdaságok (Kavrle, Ograda, Polačine, Jurevice, Rnakovac, Lazić, Didine, Stomorica) romjaiból is látszik. Feltételezhetően Kolan neve maga is római eredetű, a vízvezeték latin „canalis” nevéből származik. A vízvezeték a Kolani-mezőről a ma Novalja közelében feküdt római Cissa városába vezette a vizet.
Kolan első írásos említése a velencei tanács 1441. március 2-án kelt oklevelében történt, amelyben engedélyezte, hogy a Kolannak nevezett helyen települést létesítsenek. Ugyanebben az évben épült a falu plébániatemploma is. A mai település határában több középkori templom romjai is fennmaradtak, így az 1348-ban épített Szent Vid, az 1493-ban épített Szent Márk, az 1391-ben épített Szentlélek és a 15. század végi Szent Jeromos templomoké. A hagyomány szerint a kalózok kétszer is felégették és lerombolták a falut, de utána mindig gyorsan újjáépítették. A harmadik alkalommal azonban annyira lerombolták, hogy a templomot már nem tudták újjáépíteni és a nép sokáig a dubravai Szűz Mária templomba járt istentiszteletre. Amikor végre harmadjára is felépítették a templomot, azt Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelték, pedig egykor Szent Márk is a templom védőszentje volt. Mindazonáltal Szent Márk szobra még hosszú ideig, egészen a 20. század elejéig a templomban maradt. Kolan története során elsősorban földművesek faluja volt, akik a földművelés mellett még állattartással foglalkoztak. Kolannak egykor a Kolani-mező területén bányája (Vele grbe és Male grbe) is volt, ahol hosszú évekig szenet bányásztak.
A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Pag szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. iskoláját 1903-ban nyitották meg. A településnek 1910-ben 327 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 379, a községnek összesen 791 lakosa volt. Lakói ma főként a turizmusból, vendéglátásból élnek.
Horvátország
é. sz. 44° 29′ 24″, k. h. 14° 57′ 36″44.490000°N 14.960000°EKoordináták: é. sz. 44° 29′ 24″, k. h. 14° 57′ 36″44.490000°N 14.960000°E
