Fekvése
Zárától légvonalban 49, közúton 60 km-re, községközpontjától 20 km-re keletre, Dalmácia északi részén, a Bukovica tájegység közepén fekszik. Határa kelet-nyugati irányban öt, észak-déli irányban öt és fél kilométerre terjed ki, területe mintegy 27,5 km². Északról Parčić, keletről Modrino Selo, délkeletről Nunić, délnyugatról Dobropoljici, nyugatról Rodaljice, északnyugatról Bruška és Medviđa településk határolják. Bjelina három, jól elkülönülő településrészből áll: a középső részen Gračak és Kalanjeva Draga, tőle elkülönülten Donje Mrkele, Donje Šuše, valamint Razbojinán Kose és Medićev stan található. A településrészek magassága általában 300 méter körül van, de van 490 méter magasan fekvő településrész is.
Története
A mai Szent Petka templom közelében valószínűleg már a római korban település állt, mely a Belone vagy a Belon nevet kapta. A mai település neve valószínűleg innen származik. Ennek lerombolása után a Žmirića Gradinára új erődítményt emeltek, mely a Biline, Bilina, Bielina és Bieline nevet viselte. A szlávok a 9. század elején telepedtek meg ezen a vidéken, majd a 13. század végén a betelepülők újabb hulláma érkezett. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török és csak a 17. század végén szabadult fel uralma alól. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a Campo Formió-i béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1843-ban plébániájához tartoztak Medviđa, Dobropoljci, Bruška és Zelengrad települések. A településnek 1857-ben 581, 1910-ben 795 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció és rövid német megszállás után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 89 százaléka szerb, 11 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 92 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Horvátország
é. sz. 44° 02′ 46″, k. h. 15° 50′ 17″44.046000°N 15.838000°EKoordináták: é. sz. 44° 02′ 46″, k. h. 15° 50′ 17″44.046000°N 15.838000°E
