| Brbinj | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Zára |
| Község | Sali |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 285 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 70 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Brbinj témájú médiaállományokat. | |
Brbinj (olaszul: Birbigno) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Salihoz tartozik.
Zárától légvonalban 19 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 21 km-re, közúton 27 km-re északnyugatra a Dugi-sziget középső részén, két festői öböl a Jaz és a Lučina által közrefogva, Savar és Dragove között fekszik. Örökzöld olajfa, fenyő és macchialigetek övezik. A Lučina-öböllel átellenben fekszik a kis Utra-sziget. Az öböl kikötője teljesen védett az adriai szelektől, kisebb jachtok kikötésére is alkalmas. Kiváló természeti adottságai miatt kompkikötő működik itt, napi összeköttetést biztosítva Zára felé, a nyári főszezonban pedig a Fiume-Split-Grčka és Zára-Ancona útvonalon is. A falutól délre található a Brbišćica-öböl hatalmas sziklákkal, számos barlanggal és egy védett horgonyzóhellyel a nyílt tenger irányában.
Brbinj Szent Kozma és Damján plébániáját 1195-ben említik először, amikor III. Celesztin pápa a zárai Szent Krsevan kolostornak tíz plébániát adományoz, amelyek között megemlíti a brbinji Szent Kozma és Damján plébániát és birtokait is „Berbinei”, illetve „de Berbigno” alakban. A neves horvát nyelvész Petar Skok szerint a falu neve a latin „verbena” (vasfű) növénynévből és az ebből kialakult „Birbinium” településnévből származik. Egy 1996-os dokumentum arról szól, hogy itt 51 sólepárló működik. Később ezt egy 1370-ből származó forrás is megerősíti. A falu területe a sziget többi részéhez hasonlóan Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Dugi otok 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 202, 1910-ben 333 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A népesség nagyarányú csökkenése az 1970-es években megindult kivándorlás (főként Amerikába és Ausztráliába) miatt történt. A falu és a plébánia 1995. augusztus 5-én ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját, amelyen a szentmisét Ivan Prenđa zárai koadjutor érsek celebrálta. A falunak 2011-ben 76 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal, halászattal és újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 202 | 233 | 230 | 238 | 309 | 333 | 328 | 327 | 328 | 336 | 296 | 272 | 104 | 168 | 85 | 76 |