| Interstate 26 | |
| Prosperity közelében | |
![]() | |
| Úttípus | út |
| Része ennek |
|
| Útfenntartó | Tennessee Department of Transportation |
| Tulajdonos | Tennessee Department of Transportation |
| Építkezés | 1957. augusztus 14. |
| Hossza | |
| elkészült | 528,01 km |
| Ország | |
| Tartományok | |
| Az út eleje | |
| Az út vége | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Interstate 26 témájú médiaállományokat. | |
Az Interstate 26 (I-26) kelet–nyugati irányú autópálya az Amerikai Egyesült Államok Tennessee, Észak-Karolina és Dél-Karolina államaiban, amely a US 11W és a US 23 kingsporti csomópontjától a US 17 charlestoni elágazásáig tart. A Mars Hill és Asheville közötti szakasz átalakítás alatt áll.
Kingsporttól Ohio felé az Appalachian Development Highway System B és C jelű korridorjaiban folytatódik. A Nagy-tavaktól Charlestonig a US 23-mal és az OH 15-tel közösen nagy sebességű összeköttetést biztosít.
A kivitelezéshez szükséges forrásokat az 1956-os Federal-Aid Highway Act biztosította. Az első, Columbia–Charleston szakasz építése 1957 és 1969 között tartott; egy 18 kilométeres részt 1960. szeptember 7-én nyitottak meg. Az 1960-as évek végére elkészült a Spartanburg–Columbia, 1969 februárjára pedig 118 millió dolláros költséggel pedig az észak-karolinai határtól Columbiáig tartó szakasz.
Az első észak-karolinai, 23 kilométeres szakasz az államhatártól Hendersonville-ig tartó volt, ezt 1967 januárjában nyitották meg. A határtól Asheville-ig tartó rész 54,1 millió dolláros költséggel 1976-ra készült el.
Miután a tehergépjárműveket kitiltották a US 19-ről és US 23-ról, megkezdődött az Asheville–Kingsport nyomvonal tervezése. A Mars Hilltől a tennesseei határig tartó rész 230 millió dolláros költséggel 2003 augusztusára lett kész; ekkorra a teljes Észak-Karolina–Tennessee szakasz elkészült.
1985-ben a US 23 TN 67 és TN 1 közötti, 38,38 kilométer hosszú szakaszát Interstate 181-nek számozták; északra Virginia, délre pedig Erwin irányában is autópályaként épült meg. Az I-26 tennesseei szakaszának átadását követően az I-181 Johnson City és I-81 közötti szakaszát kiváltotta.
Az autópálya-szövetség ellenezte a 26-os szám használatát, mivel ezzel egy fő közlekedési folyosó jelentős végpont (más fontosabb út, országhatár vagy óceánpart) jönne létre. 2005-ben a SAFETEA-LU az I-181 jelölést megszüntette.
Az I-26 Connector Asheville-ben a French Broad River felett áthaladó Patton Avenue-t helyi úttá minősíti át, az autópályát pedig észak felé eltereli. A 2024. május 15-én véglegesített, 1,15 milliárd dolláros projekt kivitelezője az Archer–Wright Joint Venture.
Az út főleg északnyugat–délkeleti irányban (Asheville-ben észak–déli irányban) halad. A Jeffrey Bowen hídon a nyugati irányú útpálya az I-240-nel közös pályát követ. A 2003-as bővítéskor Észak-Karolinában minden csomópont számához hozzáadtak 31-et (az I-240-nel közös szakasz utóbbi csomópontszámozását követi).
Az Asheville és Mars Hill közötti szakasz a hiányos vagy szűk útpadka miatt egyelőre nem felel meg a szabványoknak (Asheville-ben is tervezik a padkák átépítését).
Mivel Tennesseeben a számozás kezdetben a US 23-ét követte, az I-26 csomópontjainak száma is keletről nyugatra növekedett; ezt 2007 márciusában megfordították, valamint az I-181 jelöléseket is I-26-ra cserélték.
Az államban James H. Quillen Parkwaynek hívott út teljes hosszán a US 23-mal közös nyomvonalat követ. Névadója Jimmy Quillen képviselő.
Kingsporttól nyugatra, a US 11W-nél (Stone Drive) kezdődik, majd 910 méter múlva átkel a Holston folyó déli ágán. Sullivan megyében délkeleti irányban halad az I-81-ig.
Washington megyébe lépve Johnson City északnyugati határához érkezik, majd a hegyvidéken átkelve délre fordul. Carter megyében található a 27-es kihajtó, ezután közvetlenül Unicoi megyébe lép és érinti a Cherokee Nemzeti Erdőt. A Blue Ridge-hegységen és az Unaka-hegységen átkelve elhalad Erwin és a Bald-hegység mellett. A 38. mérföldtől a Nolichucky folyó déli partján halad, majd a 40-es kihajtó előtt átkel rajta.
Hátralévő szakaszán 550 méter magasság felett, gyéren lakott térségeken halad keresztül, majd Észak-Karolinába lép.
A Bald-hegységen átkelve, a Sam’s-hágónál eléri az 1150 méteres tengerszint feletti magasságot. A Buckner-hágónál 1030 méter magasan halad, innen 3,2 kilométeren keresztül maximum 910 méterig süllyed.
Az Appalache-hegységbe érve az autópálya-szabványoknak egyelőre meg nem felelő szakasz következik, amely áthalad Mars Hillen és Weaverville-en. 7,2 kilométeren keresztül közös pályán halad az I-240-nel, ahol átkel a French Broad Riveren. Az I-40 csomópontjánál található az I-240 végpontja, innen az I-26 délre halad tovább.
A French Broad River vízgyűjtő területét elérve a terep síkká válik. 650 méteres magasságban eléri a Keleti kontinentális vízválasztót, majd átkel Észak-Karolina legmagasabban fekvő hídján (Peter Guice Memorial Bridge). Polk megyében keresztezi a US 74-et, majd Dél-Karolinában 32 kilométert haladva, Spartaburgnél hagyja el a Blue Ridge-hegységet.
A tennesseei határ és a US 19/US 23N közötti részt szép kilátással rendelkező szakaszként tartják számon. A Sam’s-hágónál az út az Appalachian Trail felett halad át, északi irányban pedig látható a Blue Ridge Parkway.
Landrum]nál lép az államba; délkeleti irányban érinti Spartanburgöt és az I-85-öt, majd a Sumter Nemzeti Erdőn áthaladva Newberryt elhaladva éri el a columbiai agglomerációt és az I-77 cayce-i végpontját.
Orangeburg megyében keresztezi az I-95-öt; Cayce és Orangeburg megye között többször is harminc métert emelkedik vagy süllyed. Délkeleti irányban sík terepen keresztezi Summerville-t, majd Charlestonban eléri keleti végpontját.
Dél-Karolinában hurrikánok idejére kimenekítési útvonalként szolgál (például a 2018-as Florence hurrikán idején); ilyenkor az I-526 és az I-77 között minden sáv Columbia felé halad.
| Állam | mi | km |
|---|---|---|
| 54,45 | 87,63 | |
| 52,69 | 84,8 | |
| 220,95 | 355,58 | |
| Összesen | 328,09 | 528,01 |