Utolsó szakaszát 1982-ben adták át. Ugyan a pánamerikai főútvonal részének tekintik, valójában egyik végpontjánál sem érint országhatárt.
Története
Egyes szakaszai már 1953-ban, az Interstate Highway System létrejötte előtt is léteztek. A normani szakasz 1959 júniusában nyílt meg; a moore-it két részletben nyitották meg: az északit 1960 januárjában, a délit pedig 1967 júniusában.
Oklahomában a városok lobbija miatt nagyobbrészt a US 77-tel párhuzamosan fut; Henry Bellmon oklahomai kormányzó azzal fenyegetett, hogy az I-35 helyett díjköteles út épül, valamint benyújtott volna egy törvényjavaslatot, hogy a főúttól több mint 1,6 kilométerre fekvő autópályákat ne lehessen szövetségi forrásokból finanszírozni. Az oklahomai szakasz 1971-ben nyílt meg.
Az utolsó, iowai szakasz megnyitása késett; az út eredetileg Des Moines-tól a US 69 nyomvonalát követve jutott volna el a minnesotai államhatárig, de Mason City lakossága elérte, hogy az út közelebb legyen a városhoz, így 1965. szeptember 1-jén a US 65-tel párhuzamos nyomvonal mellett döntöttek. Az átlós vonalvezetés miatt Wright és Franklin megyék gazdálkodói kettéválasztott területeik miatt pert indítottak, azt azonban elbukták, és az utat 1975-ben átadták.
A Trans-Texas Corridor (TTC) részét képező TTC-35 javaslat szerint az I-35-tel párhuzamosan díjköteles utat építettek volna; ennek lehetséges forgalmi, gazdasági és üzemeltetési hatásait vitatják.
A Rick Perry texasi kormányzó által 2002-ben javasolt, 370 méter széles TTC-n a közút mellett vasút, valamint közművek (elektromos áram, víz, üzemanyag, illetve optikai kábel) épültek volna. 2007 júliusában Duncan L. Hunter republikánus képviselő módosító javaslata megtiltotta, hogy a Security and Prosperity Partnership of North America projektre szövetségi forrásokat fordítsanak; szerinte a TTC körül sok a bizonytalanság, és nem szabad a lakosság érdekeit alárendelni a kereskedelemnek. Ron Paul 2007 decemberében az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (North American Free Trade Agreement) után a projektet NAFTA Szuperországútnak és az Észak-amerikai Unió létrehozása egyik végső lépésének nevezte.
2011-ben a texasi törvényhozás az HB 1201 törvény elfogadásával hivatalosan is kizárta saját fennhatóságát.
Leírás
Texas
A mexikói határtól északra, Laredóban, az I-35-A kereskedelmi út lámpás csomópontjában kezdődik és 27 kilométeren át a US 83-mal közös pályát követ. Webb, La Salle és Frio megyékben észak-északkeleti irányt követ, majd Moore-nál jobban északkeletre fordul. Medina és Atascosa megyéket érintve érkezik Bexar megyébe és San Antonióba. Városi szakasza a Pan Am Expressway nevet viseli és rövid szakaszokon az I-10-zel (és a US 87-tel), valamint az I-410-zel közös pályát követ, valamint az I-37 északi végpontja is. San Antoniót elhagyva északkeleti irányban halad tovább Austin felé.
Austin belvárosában a US 290-nel közös pályát követ, emellett két oldalon gyorssávokat alakítottak ki (korábban az autópályáknál szokatlan módon a vasút szintben keresztezte). Austin után érinti Round Rock, Temple, Pflugerville és Waco településeket. Beltonban van az I-14 végpontja. Wacói szakasza (Jack Kultgen Freeway) a US 77-tel közös pályát követ, valamint az út mentén találhatók a UT Austin és a Baylor Egyetem.
Hillsborónál keleti (I-35E) és nyugati (I-35W) irányra válik szét; az I-35W csomópontszámozása egyedi. Dallasban az I-35E I-30-tól délre eső része az R. L. Thornton Freeway, északra eső szakasza pedig a Stemmons Freeway nevet viseli.
Az oklahomai államhatár és Emporia közötti szakasz a díjköteles Kansas Turnpike része; a fizetőútról való leágazást követően Kansas Citybe ér. Az Emporia és Cassoday közötti farmok számára több helyen szintbeli kereszteződéseket alakítottak ki.
A US 75 csomópontját a négy legközelebbi város (Burlington, Emporia, Topeka és Ottawa) BETO Junctionnek nevezik; a név már az autópálya megléte előtt is használatban volt.
Missouri
Kansas City üzleti negyedétől délnyugatra lép az államba, majd a Southwest Trafficwayjel és a Broadwayjel egyesülve 2×4 sávos lesz. Kansas City északi részén az I-70-nel közös nyomvonalon körgyűrűt alkot, ahol 72 kilométer per órás sebességkorlátozás van érvényben. A körgyűrűt elhagyva az I-29-cel közös szakaszon a Christopher S. Bond hídon át keresztezi a Missouri folyót.
A túlparton a két autópálya szétválik, és az I-35 Cameron felé halad tovább.
Iowa
Az állam déli részén nagyobbrészt a US 69-cel párhuzamos, Des Moines belvárosában pedig az I-80-nal közös útpályát követ.
Medfordnál a fel- és lehajtók a megszokott szintbeli kereszteződések helyett körforgalmakba torkollnak.
Minneapolisnál és Saint Paulnál újra szétválik keleti és nyugati ágra. Az I-94-nél 56 kilométer per órás sebességhatár van érvényben, de ezt sokan nem tartják be. Az I-94-ről nyugati irányban nem lehet az I-94 északi, valamint az I-35-ről déli irányba az I-94 keleti irányú pályájára (és fordítva) hajtani.
Az MN 5 és az I-94 közötti szakaszon a lakosság tiltakozása miatt 72 kilométer per órás és 4,1 tonnás tömegkorlátozás van érvényben; ezt a szakaszt 1980-ban adták át. A tehergépjárművek az I-494-et és az I-694-et használhatják.
Duluthban az I-535 és US 53 csomópontjában („Féregkanna”) kettő bal oldali lehajtó nyílik, amelyek a lámpák után az I-35 alatt haladnak el.
Északi végpontja Duluthban, az MN 61, illetve a 26. sugárút és a London Road csomópontjában van.
12Penny Cockerell: 50 Years: As the Intersection of Interstates 35, 40, and 44, Oklahoma Is at America's Crossroads. (angolul) The Daily Oklahoman, (2006. június 29.) 2A. o.
↑Robert Medley: "Highways Continue to Drive Economy. (angolul) The Daily Oklahoman, (2006. június 29.) 1D. o.
↑Dan McNichol: The Roads that Built America: The Incredible Story of the U.S. Interstate System. (angolul) New York: Sterling. ISBN1-4027-3468-9
Ez a szócikk részben vagy egészben az Interstate 35 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
USA
Laredo
Duluth
