Interstate 39

Illinois

Az Interstate Highway System tervezése során Illinois állam egy South Beloit–Salem gyorsforgalmi utat szeretett volna, azonban ezt alacsony prioritásúnak minősítették és elvetették; ezzel egyidőben a 2×1 sávos US 51-en a megnövekedett forgalom miatt sok baleset történt, és az utat „Killer 51”-nek („gyilkos 51-es”) nevezték. Az 1960-as és 1970-es években bemutatott terv szerint Illinois minden lakosa maximum harminc perc alatt elérné valamely autópályát; a FAP 412 út az eredeti tervekhez hasonlóan a US 20 rockfordi elágazásától a US 57 salemi csomópontjáig tartott volna; a várható alacsony forgalom miatt csak a Rockford és Decatur közötti szakasz megépítését tervezték.

Az 1970-es években felvetődött a US 51 autópályává alakítása, azonban a megvalósításának módja kérdéses volt: az illinois-i közlekedési hatóság a teljes út autópályává alakítása mellett, míg egy közlekedési szakbizottság a Rockford és I-80 közötti szakasz átépítését javasolta; utóbbi esetben az Oglesby és Decatur közötti rész az eredeti pálya felhasználásával szintbeli kereszteződésekkel megépült gyorsút lett volna. 1986-ban bejelentették, hogy az Oglesby és Normal közötti szakasz autópálya, azonban pénzügyi okokból és a lakosság ellenzése miatt a Decatur és Bloomington közötti 2×2 sávos gyorsút lesz.

Az első szakasz 1984-ben nyílt meg az IL 5 (a mai I-88) és Rockford között; amikor 1986-ban az út az IL-5-től az I-80-ig elkészült, Illinois kérte az Interstate-té minősítést. 1987 decemberére elkészült az IL-251 és I-80, majd 1992-re az IL-251 és I-55 közötti rész. Utóbbit több szakaszban adták át: 1989 decemberében megnyitották a Normal és Hudson, majd 1992 decemberében az IL 17 és IL 116 közötti részt.

Wisconsin

A wisconsini szakaszt hivatalosan 1992-ben jelölték ki, majd 1993-ban a US 51 meglévő pályáján megépült a Rockford és Rib Mountain közötti szakasz, azonban az I-90, I-94 és WIS 78 csomópontjának átépítése miatt a 39-es számot csak négy év múlva kapta meg. A Wausau környéki részen 1996-ban helyezték ki az útjelző táblákat, miután Tommy Thompson kormányzó ötéves lobbitevékenységet követően átadta a Portage és Wausau közötti részt (az I-90-nel és I-94-gyel közös pályán csak 1998-ban helyezték ki a táblákat). A US 51-ig tartó szakasz korábban a WIS 78 része volt. A 39-es szám használata Wisconsinban jogsértő, mivel WIS 39 már létezik, és az állami szabályozás tiltja az azonos számozást.

A 2020-as években az I-39-et az elektromos autók számára alternatív útvonalként jelölték ki.

Illinois

Az I-39 illinois-i szakasza Bloomington–Normalnél, az I-55 és az I-74 csomópontja közelében kezdődik, ahol a US 51 leválik az I-55-ről és az I-39-cel közös nyomvonalon halad tovább (a 2-es csomópontnál van a US 51 kereskedelmi útjának északi végpontja. Normaltől észak felé halad; a 8-as csomópontnál van az IL 251 déli vége.

Oglesbyben elhalad a Starved Rock State Park mellett, majd az Illinois folyón átkelve LaSalle és Peru között fut és keresztezi az I-80-at és a US 6-ot. A 72-es kihajtónál látható a Mendota Hills-i szélfarm. Észak felé továbbhaladva keresztezi a US 52-t és a US 30-at.

Ogle megyében keresztezi az I-88-at (IL 110), majd az IL 38-at, IL 64-et és az IL 72-t.

Winnebago megyébe lépve a 115-ös kihajtótól a US 20-szal közös nyomvonalon halad és először mezőgazdasági területeket, később közepesen lakott városokat érint. 6,4 kilométerrel később leválik a US 20-ról, majd 1,6 kilométer múlva az I-90-nel (Jane Addams Memorial Tollway) közös pályán fut, és a távolságszámozás az I-90-ét követi. Ugyan az I-39 nem díjköteles, az I-90 Rockton és South Beloit közötti szakasza az Illinois Tollway része.

Az 1-es csomópontnál (IL 75) a US 51 és az I-39 szétválik (egy 1,6 kilométeres szakaszt kivéve az államban közös pályán haladnak).

Wisconsin

Az I-90-nel közös nyompályán Rock megyénél lép Wisconsinba, majd elhalad a CTH-P híd és a CTH-S csomópont alatt; ezután három kilométeren át a WIS 11-gyel közös pályát használ. A Rock folyón átkelve keresztezi a WIS 59-et.

Dane megyébe érve nyugatról megkerüli a Koshkonong-víztározót, majd a 160-as és 156-os csomópontok között újra a US 51-gyel közös pályán halad, ezután pedig nyugatra, Stoughton felé fordul. Uticától észak–északnyugati vonalvezetést követ, majd a 142-es kihajtónál újra északra fordulva keresztezi a US 12-t és US 18-at. Innen az északi útpálya két sávosra szűkül, majd az I-94 és a WIS 30 csomópontjánál (Badger Interstate) eléri Madisont. Innen három kilométerre keresztezi a US 151-et.

A CTH-V-től 6,4 kilométerre lép Columbia megyébe, ahol északra fordulva főleg gyéren lakott területeket érint. A Wisconsin folyótól 4,8 kilométerre leválik az I-90-ről és I-94-ről, innentől 2×2 sávosra szűkül. A WIS 78 végpontját követően újra átkel a Wisconsin folyón, majd a WIS 16 csomópontját követően újra a US 51-gyel közös pályán halad (a távolságszámozás innen a US 51-ét követi).

Marquette és Waushara megyéken áthaladva Portage megyében keleti és északi irányból kerüli meg Stevens Pointot; a városba négy csomóponton lehet kihajtani.

Stevens Pointtól északra a Wisconsin folyó és a DuBay-tó nyomvonalát követve Marathon megyébe lép, majd a Közép-wisconsini repülőtértől a WIS 153-mal közös pályán éri el utolsó, 185-ös számú kihajtóját (Rothschild).

Végpontja a 187-es csomópontnál van, ahonnan a US 51 és a WIS 29 közös pályán folytatódik (előbbi a michigani határig).