| Andigola | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Csázma |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43240 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 12 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 40′ 16″, k. h. 16° 37′ 26″45.671000°N 16.624000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 16″, k. h. 16° 37′ 26″45.671000°N 16.624000°E | |
 | |
Andigola falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.
Belovártól légvonalban 31, közúton 41 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délre, Vrtlinska és Mustafina Klada között, a Monoszlói-hegység területén, az azonos nevű patak partján fekszik.
A település csak a 20. század elején keletkezett az Adingola-patak partján. Lakosságát 1910-ben számlálták meg először, ekkor 19-en lakták. Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború idején mintegy 700 harcossal itt alakult meg a nemzeti felszabadító hadsereg első monoszlói brigádja, mely később a katonai szervezet kialakítása után 33. hadosztállyá alakult. A falut csat 1948 óta tartják nyilván önálló településként. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága (86%) horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 15 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 19 | 30 | 23 | 143 | 151 | 127 | 77 | 46 | 22 | 14 | 15 |
(Lakosságát 1910 óta számlálják önállóan.)
Partizánemlékmű.
