Története
A régészeti leletek tanúsága szerint Severin területe már az ókorban lakott volt. A falu temetője közelében a Severinka és a Johovača-patakok közötti enyhe magaslaton található a Selište nevű régészeti lelőhely. A 2011-ben végzett régészeti feltárások során római tegulák és II. Konstantin császár pénzérméje került elő. Ezek alapján az itt állt római villagazdaságot a 4. századra keltezték. A C14-es analízis során megállapítást nyert, hogy ez a hely még a 7. és 8. században is lakott volt. Joggal feltételezhető az itteni népesség kontinuitása egészen a 13. századig. A Belovár-Daruvár úttól jobbra elterülő mocsaras területen, a Severinka hídja mögött, mintegy 200 méterre a mai falu szélétől a középkorban vár állt, melyet Palicsnának neveztek. Ez a vár három halmon álló három részből állt, melyet közös árokrendszer vett körül.
A mai Severin helyén állt középkori települést Palicsnát („Polichna” néven) 1277-ben említik először, amikor az itteni, Severinka-patak menti földek birtokosa Gurk fia Blasio volt. Plébániáját 1334-ben „ecclesia sancti Petri de Palichna” alakban említik először a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között. 1366-ban a „Palychna” néven említett település a Beriszló nemzetséghez tartozó Miklós fia Lukács birtoka lett. Később több birtokosa is volt, többek között a Horváth, a Vitéz és Komarnicai családok. A település neve 15. században Guthi Országh Mihály nádor egy oklevelében személynév részeként már „de Paliczna Zenth Peter” alakban tűnik fel. 1501-ben az egyházközségi összeírásban „Palychna” néven találjuk. 1530-ban Szapolyai János király hívei között szerepel Palychnazentpetheri Ferenc is. A térséget a 16. század közepén elfoglalta a török, lakossága elmenekült vagy fogságba esett. Ezután helye több évtizedig lakatlan volt.
A falu a 17. századtól már Szeverin néven népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Szeverin” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Pravoszláv templomát 1750-ben építették. 1755-ben itt volt a katonai hatóságok elleni ún. szeverini felkelés központja. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szeverin” néven szerepel.
Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szeverin” néven 111 házzal, 236 katolikus és 369 ortodox vallású lakossal találjuk.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 652, 1910-ben 974 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 59%-a horvát, 30%-a szerb, 6%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 72%-a horvát, 12%-a szerb nemzetiségű volt. Severint 1992-ben Belovártól Nova Rača községhez csatolták, majd 1997-ben erről leválasztva új, önálló községközpont lett. 2011-ben a településnek 536, a községnek összesen 877 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 50′ 13″, k. h. 16° 57′ 33″45.836900°N 16.959200°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 13″, k. h. 16° 57′ 33″45.836900°N 16.959200°E
