Története
A település helyén már a középkorban is falu volt, melynek Szűz Mária plébániáját 1334-ben „Item ecclesia beate virginis de Ohesuricha” néven említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között. 1495-ben már „Also Chezmycze” (azaz Alsócsezmice) a neve. Gál nevű plébánosát 1501-ben „Gallus plebanus de inferiori Chesmycze” alakban említik. A falut a 16. században pusztította el a török és helye évtizedekig pusztaság volt.
A mai település 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Novo Szellyani” néven szerepel.
A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Novoszellyani” néven szerepel.
Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Novoszellyani” néven 15 házzal, 9 katolikus és 84 ortodox vallású lakossal találjuk.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 137, 1910-ben 414 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 38%-a szerb, 31%-a cseh, 29%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott.
1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 83%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 708 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 53′ 56″, k. h. 16° 52′ 30″45.898900°N 16.875000°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 56″, k. h. 16° 52′ 30″45.898900°N 16.875000°E
