| Suhaja | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Csázma |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43240 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 177 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 136 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Suhaja falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.
Belovártól légvonalban 26, közúton 34 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re délre, Csázma és Pobjenik között, a Grabovnica és a Suhaja-patak összefolyásánál fekszik.
A térség török uralom alóli felszabadítása után a 17. században telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Szuhaja” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szuhaja” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Szuhaja” néven 34 házzal, 176 katolikus vallású lakossal találjuk. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 186, 1910-ben 276 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 204 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 186 | 216 | 211 | 258 | 266 | 276 | 296 | 288 | 290 | 329 | 291 | 226 | 191 | 195 | 210 | 204 |