Története
Plavnica falu már a középkorban is létezett. Szent Benedek plébániáját már 1262-ben említik, majd 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között tűnik fel „Item ecclesia beati Benedict” néven. Újabb említései találhatók 1422-es és 1488-as okiratokban. Márton nevű plébánosát 1501-ben említik „Martinus plebanus s. Benedicti in Plawnycza” néven. A strezai pálosoknak földbirtokuk volt a településen, melyet a 16. században a török pusztított el. Helye ezután évtizedekig pusztaság volt.
A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Dolnie Plavnicze” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 317, 1910-ben 470 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 69%-a szerb, 19%-a horvát, 11%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 20%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 673 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 53′ 39″, k. h. 16° 48′ 30″45.894100°N 16.808300°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 39″, k. h. 16° 48′ 30″45.894100°N 16.808300°E
