Története
A falu a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Nevinecz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Nevinecz” néven szerepel.
Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Nevinecz” néven 44 házzal, 258 katolikus vallású lakossal találjuk.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 267, 1910-ben 350 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 203 lakosa volt.
Nevezetességei
Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 19. század végén épült a korábbi, 18. századi templom helyén neogótikus és neoromán stílusban. A régi templomból csak a harangtorony alsó részei maradtak fenn. A templom keletelt, latinkereszt alaprajzú, egyhajós épület szűkebb, sokszögzáródású szentéllyel, melyet kívülről támpillérek támasztanak. A harangtorony a nyugati homlokzat előtt áll. A templombelső csehsüveg boltozatos, a kórust márványoszlopok tartják. Berendezése az építés idejéből származik.
Horvátország
é. sz. 45° 48′ 52″, k. h. 16° 54′ 12″45.814400°N 16.903200°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 52″, k. h. 16° 54′ 12″45.814400°N 16.903200°E
