Története
A település területe már ősidők óta lakottak volt, melyet az itt található 106 illír halomsír is bizonyít. Halomsírok találhatók többek között a falu határához tartozó Kalunišćén, a Szent Liberan kápolna körül, Mala- és Velika Ogradán, Ružine Njivén, Goračićin, Žabán, Galovićin és Plitki Dolinén. A halomsírok között valószínűleg vannak olyanok is, melyek még a bronzkorban, jóval az illírek betelepülése előtt keletkeztek. A települések védelmére épített ősi várakból négynek a maradványai maradtak fenn. Illír vármaradványok találhatók a Vidonje határához tartozó Sredimir, Galovići és Sv. Liberan nevű magaslatokon. A római uralom idején az 1. században a község területén kisebb települések voltak. A horvátok ősei a 7. – 8. században foglalták el ezt a területet. Az ő középkori jelenlétükről néhány fennmaradt sírkő tanúskodik. Ilyen 14. – 15. századi sírkövek találhatók a település területén is. A község területét már 1482 előtt elfoglalta a török és egészen 1694-ig török uralom alatt állt. A török uralom idején is folyamatosan éltek itt horvátok, melyet a Keresztelő Szent János templom 1616-ban történt felépítése is bizonyít.
A török alóli felszabadítás után 1694-től két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első hullám közvetlenül 1694 után, a második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Ekkor alakultak ki a község mai települései, melyek 1720-ig a slivno ravnoi plébániához tartoztak. Ekkor alapította meg Nikola Bijanković püspök az önálló vidonjei plébániát, melyhez Mlinište is tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 518, 1910-ben 515 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A nehéz életkörülmények a község falvainak fokozatos csökkenéséhez vezettek. Különösen érvényes ez a hegyi településekre, így Vidonjére is. Sokan vándoroltak ki a Neretva völgyébe, Metkovićra, de a világ számos részére is. 1992-ben megalakult Zažablje, az ország egyik legfiatalabb községe, melynek Vidonje is a része lett. A településnek 2011-ben mindössze egy állandó lakosa volt.
Népesség
(1991-ben területe Mlinište kiválásával csökkent, melynek lakosságát az 1857-es, 1869-es, 1921-es és 1931-es adat tartalmazza. 1991-ben a területe annak a területnek a kiválásával is csökkent, melyet Metković városához csatoltak és amelynek lakosságát az 1857-es, 1869-es, 1921-es és 1931-es adat ugyancsak tartalmazza. 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben az adatok Mislina, 1857-ben, 1869-ben és 1921-ben pedig Badžula lakosságát is tartalmazzák.)
Horvátország
é. sz. 42° 58′ 58″, k. h. 17° 38′ 39″42.982785°N 17.644104°EKoordináták: é. sz. 42° 58′ 58″, k. h. 17° 38′ 39″42.982785°N 17.644104°E
