Dubrovniktól délre, a konavljei tengerparton északnyugati részén, a Rat- és a Sustjepan-félszigetek által körülölelt védett öbölben fekszik.
Története
Cavtat, sikátor
Cavtat mai neve a latin "Civitas vetus" elnevezés horvátosított és rövidített változata, míg Raguzába menekült őslakói szülőhelyüket még sokáig ősi nevén Epidaurusnak nevezték. Cavtat már az ókorban is lakott hely volt. Valószínűleg a térség első ismert lakói az illírek alapították az i. e. 5. és 4. században, majd görög kolónia volt a helyén. Az illír kalózok különösen Agrón király idejében, az i. e. 3. században tartották rettegésben az Adria déli partjait, akinek uralma alatt a római hajókat is megtámadták. A rómaiak több győztes csata után végül i. e. 135-ben verték le az illírek legharciasabb törzsét, az ardiatákat, majd a Cavtat melletti mai Donji Obod területén fekvő területen felépítették Epidaurum városát. A római légiók jelenléte hosszú időre megszüntette a háborúskodást ezen a területen. Utak épültek, melyeken a megtermelt mezőgazdasági termékeket és állatokat a kikötőkbe szállították elősegítve a kereskedelem fejlődését. Ebben az időszakban fejlődött a római utak találkozásánál fekvő Epidaurum fontos kereskedelmi központtá. A római jelenlétről a vízvezeték és az utak maradványin kívül villagazdaságok és kulturális emlékek, mint a močići Mithrász-oltár, sírok, számos töredék és egyéb régészeti lelet tanúskodik. A milánói ediktum után a kereszténység is gyorsan terjedt, majd a római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték.
A 7. századbanavarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült. Cavtat a középkorban Travunja (latinul Tribunia) része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. Ekkor terjedt el a térségben a bogumilizmus, egy gnosztikus eredetű eretnek vallási mozgalom. A konavlei hegyek között máig számos bogumil temető sírkövei maradtak fenn. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg Cavtat területét addigi bosnyák uraitól. A raguzai közigazgatás központja Pridvorje lett, ahol kormányzó székelt és ahol kolostort is építettek. A végrehajtó hatalmat a kancellár képviselte. A raguzai fennhatóság idején fejlődött a gazdaság, különösen a kereskedelem. 1597-ben a konavleiek hét nagy kereskedelmi hajóval rendelkeztek. 1605-ben a cavtati kapitányságnak hat nagyobb és nyolc kisebb hajója volt. 1704 és 1734 között egyedül Cavtat 31 kereskedelmi hajót birtokolt, míg az egész Konavle 85 hajóval rendelkezett. A helyi tengerészet jelentőségét jelzi, hogy 1745 és 1759 között Konavle 50 hajóskapitányt adott a különböző hajókra.
Cavtat egészen annak hivatalos megszűnéséig, 1808-ig maradt a köztársaság része. Ezután Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a bécsi kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1824-ben itt nyílt meg község első iskolája. A posta 1840-ben kezdte meg működését, az első telegráf pedig 1865-ben létesült. A városnak 1857-ben 749, 1910-ben 740 lakosa volt. 1901-ben megépült a vasútvonal. 1906-ban nagy csapást jelentett a szőlőket elpusztító filoxérajárvány. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Az 1920-as években fellendült a turizmus, 1924-ben Cavtaton már 1063 turista tartózkodott, közülük 135 külföldi volt. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a várost. melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság az északnyugatra fekvő Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A horvát hadsereg a „Oslobađanje Konavala” akció során 1992. október 20. és 26. között szabadította fel a község területét a megszállás alól. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A városnak 2011-ben már 2153 lakosa volt, akik főként turizmussal foglalkoztak.
Szent Miklós templom. A 15. századból származó cavtati plébániatemplom a kormányzói palota közelében található. A barokk stílusú templombelsőt neves festők munkái díszítik. A templom – többek között – a Cvita Fiskovic Akadémiának köszönhetően 1952-ben létrehozott festménygyűjteménynek ad otthont. Az értékes művészeti alkotások között látható a 15. századból származó ikonikus festmény, amely Szent Miklóst ábrázolja, valamint szintén ebből a századból származik egy alabástrom ereklye, ezek mellett pedig a bolognai iskola barokk művészének, Benedetto Genarrinak Szent Sebestyént ábrázoló alkotása, Carmelo Reggi szicíliai művész, és a híres horvát festő, Vlaho Bukovac alkotásai láthatóak.
Cavtat látképe
Vlaho Bukovac háza. Vlaho Bukovac cavtati szülőházát 1969-ben nyilvánították magas fokú kulturális értékkel rendelkező építménnyé. A ház jellegzetes vonásait nem csupán az építészeti formái, a kertje vagy éppen a földrajzi elhelyezkedése adja, hanem leginkább a nagyszerű festő, Vlaho Bukovac neve, művészeti öröksége és a Bukovac család által hátrahagyott örökség. Ez a ház elhelyezkedéséből és a térelosztásból adódóan egy tipikus kőház, amely sok cavtati házzal egyetemben a 18. század végéről, a 19. század elejéről származik. A ház belső része őrzi leginkább eredeti formáját, azonban a belső tér egy része és a bútorok a 20. század elejéről származnak. A ház igazi különlegességét a belső falakon látható falfestmények, és a lépcsőház üvegajtajai alkotják, amelyeket maga Bukovac készített.
Havas Boldogasszony templom. Ehhez a 15. századból származó egyhajós templomhoz később egy ferences rendi kolostort és annak késő gótikus kerengőjét építették hozzá. A kolostor étkezőjében láthatóak a peljesaci festő, a ferences rendi Celestin Medović híres festményei. A templomban Bukovac festménye, a 10 méter hosszú és 3 méter széles, a cavtati kikötőt ábrázoló alkotás dominál.
A Rat-félszigeten fekvő temetőben áll a Račić család mauzóleuma, az egyik legnevesebb horvát szobrászművész Ivan Meštrović alkotása. Helyén eredetileg egy Szent Rókus kápolna állt, de 1921-ben Marija Račić megbízást adott a családi mauzóleum építésére. A mauzóleumot fehér braći kőből építették és a bronzból készített kapun kívül nem is tartalmaz más építőanyagot. Szimbolikája az emberi élet három alap korszakát, a születést, az életet és a halált ábrázolja. A padlót a négy evangélista által leírt bibliai jelenetek, a boltozatot a négy főangyal alakja díszíti. Mivel a Raguzai Köztársaság idejében Cavtat a tengerészek és hajóskapitányok települése volt nem csoda, hogy a temetőben is számos síremlékük található.
Cavtat panoráma
A part mellett áll a 16. századi kormányzói palota, ma galéria és Baltazar Bogišić 19. századi író és jogász gyűjteménye található benne. Bogišić Cavtaton született 1834-ben. Igazi kozmopolita volt, aki 1875-től Párizsban élt és 1908-ban Fiumében hunyt el. Egész életében gyűjtötte a könyveket művészeti alkotásokat. Gyűjteménye 35 ezer darabból áll. Különösen értékes a grafikai és numizmatikai gyűjtemény. Könyvtárában is számos ritkaság található, mely az ország egyik legértékesebb könyvgyűjteménye.
A város területén fennmaradtak a római kor emlékei is, melyek közül kiemelkedik az ókori színház, a városfalak, az akvadukt, a nimfeum és egy nagyobb városi épület maradványai.
A városban számos gazdag család egykori palotája található. Az egyik legszebb közülük a vila Banac, ahol ma a községháza működik.
A város védőfalai a Rat-félszigeten, mintegy 270 m hosszúságban húzódtak az északi Tiho-öböltől egészen a félsziget déli öbléig. A falak mentén árok húzódott, melyen fahíd vezetett át, a falakat pedig négy torony erősítette. A falakat a 19. század végén és a 20. század elején lebontották, de a mai napig megmaradt a fal északi részének egy része, egy toronnyal, amelyet 2000/01-ben helyreállítottak.
A Rat-félsziget délnyugati részének teraszain ősi épületek maradványai találhatók. A falak helyenként 2 m magasságig fennmaradtak, szabályos, habarccsal kötött kőtömbökből építették őket. A feltárásokon padló, burkolat, márvány falburkolat, freskók, stukkó, kőprofilozás, oszlopfők maradványai és számos lelet került elő. A leletek minősége és típusa azt jelzi, hogy ez a gazdag épületkomplexum közvetlen kapcsolatban áll az ősi Epidaurummal.
A Sustjepan-félsziget délkeleti részén amely a déli oldalról zárja le Cavtat kikötőjét régészeti lelőhely található egy ókori épületegyüttes maradványaival, melyek Epidaurus ősi városához tartoztak. A régészeti kutatás feltárta az épületkomplexum egy részét, valószínűleg egy 1. századi római villát. Az alapok, melyek 25 m hosszúak, és 15 m szélesek, három teraszon helyezkednek el és északkelet-délnyugati tájolásúak. Az épületszerkezetet négy hosszúkás falsor alkotja, amelyek a számos későbbi átalakítás ellenére is megmaradtak elválasztófalként. A komplexum belsejében feltárták a termálfürdők és ciszternák maradványait. A kerámiatöredékek egy bor és olaj előállítására szolgáló présüzem létezését igazolják. Az alatta levő tengerparton pedig megtalálhatók az egykori a móló maradványai. A komplexum alsó övezetében 13 késő ókori sírt találtak. A leletek között arany fülbevalók, valamint Jusztinianusz és Jusztin császárok 6. századi pénzérméi is találhatók, amelyek a város és a kikötő bizánci időszakban való létezéséről tanúskodnak. A Sustjepan helynév arra enged következtetni, hogy az ókeresztény időszakban ezen a területen Szent István vértanú tiszteletére szentelt templom állt. Talán egy félkör alakú apszissal rendelkező római fürdő maradványai lettek szakrális célokra átalakítva.
Cavtat és Molunat között, a parttól körülbelül 3,4 tengeri mérföldre délre, 104–124 m mélységben fekszik az olasz királyi haditengerészet flottájának egyik legfontosabb hajója a "Giuseppe Garibaldi" páncélos cirkáló, melyet az első világháború idején, 1915-ben pusztítottak el az osztrák-magyar haditengerészet hajói. A hajó súlyos károsodása miatt az alig néhány perc alatt bekövetkezett elsüllyedés során 53 ember halt meg, míg 525 tengerészt kimentettek.
Cavtattól északra, Donji Obod területén többször is római épület maradványait tárták fel, amelyek a jelenlegi kutatási eredmények szerint egy római villa maradványaként határozhatók meg. A rezidencia típusú villa az 1. és 2. századból származik. A leletek közül kiemelkednek a padlófűtési rendszer és a padló monokróm mozaikjai.
Gazdaság
Cavtat gazdasága teljes mértékben a turizmuson és a vendéglátáson alapszik. A városban ma öt nagyobb szálloda működik, melyek közül a legismertebb az öt csillagos Croatia. Emellett számos étterem, kávézó, bár, ajándékbolt található itt. Kikötőjében Kisebb és nagyobb jachtok, kirándulóhajók köthetnek ki. A lakosság kisebb része halászattal foglalkozik.
Cavtat, romkert
Kultúra
A település kulturális és művészeti egyesületei:
KUD "Vlaho Bukovac" Cavtat
"Muzeji i galerije Konavala" kulturális intézet
"Oštro" énekkar
"Ragusa Vecchia" énekkar
„Konavala” Ifjúsági Egyesület
Cavtati Ifjúsági Egyesület
"Dominali" Cavtat Karneváli Egyesület
Konavle község nyugdíjas egyesülete
Cavtati fúvószenekar
Szent Ferenc Irgalmasság Lányai Egyesület
Mária-ház Cavtat a község rászorulóinak szolgálatára
Fesztiválok:
Epidaurus Festival – nemzetközi zenei és művészeti fesztivál
Oktatás
Cavtaton alapiskola működik, melynek területi iskolái működnek Čilipi, Močići, Gabrile, Komaji és Stravča településeken. A középiskolások Dubrovnikra járnak iskolába.
Horvátország
é. sz. 42° 34′ 46″, k. h. 18° 13′ 15″42.579444°N 18.220833°EKoordináták: é. sz. 42° 34′ 46″, k. h. 18° 13′ 15″42.579444°N 18.220833°E
