Története
Az itt élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Ilyen halomsír található a település határában is a Szent György templom közelében. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük.
A település a középkor óta folyamatosan lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Egyházilag a pelješaci plébániához tartozott, mely akkoriban a félsziget legnagyobb területű plébániája volt. Területe Trsteniktől Trpanjon át Orebićig húzódott. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a bécsi kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 442, 1910-ben 409 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Mivel a település a félszigetet átszelő hegylánc északi oldalán fekszik, a hozzá tartozó napsütötte déli lejtők és a tengerpart könnyebb elérése érdekében 1976-ban 400 méter hosszú alagutat fúrtak a hegyen át. Ennek megépítése előtt ugyanis a helyi lakosok csak a hegyen átkelve, fáradságosan tudták megközelíteni szőlőskertjeiket és olajfa ültetvényeiket. Eszközeiket kézben, vagy szamarakon, öszvéreken szállították. Ember és állat egyaránt elfáradt, mire a hegytetőre ért, ezért ezen a helyen kőkeresztet állítottak, ahol kissé megpihenhettek. 2011-ben a településnek 252 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 42° 57′, k. h. 17° 20′42.950000°N 17.333333°EKoordináták: é. sz. 42° 57′, k. h. 17° 20′42.950000°N 17.333333°E
