Blinja

Blinja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállásfalu
Irányítószám44231
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség58 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 21′, k. h. 16° 22′45.350000°N 16.366667°EKoordináták: é. sz. 45° 21′, k. h. 16° 22′45.350000°N 16.366667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Blinja témájú médiaállományokat.

Blinja falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 13 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a 30-as számú főút mentén, Bijelnik és Moštanica között, az azonos nevű patak mentén fekszik.

Története

Ősi nemesi település, melynek nemeseit „nobiles de Blina” néven már 1228-ban említik. Valószínűleg már ekkor állt Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma, melyet 1334-ben említ Ivan goricai főesperes „Item ecclesia sancti Georgii de Blina” formában. Ezt erősíti a zágrábi érsekség sematizmusa, melynek 83. oldalán az áll, hogy a blinai egyház már 1282-ben fennállt. Neve 1256-ban személynévben fordul elő „de Blyna” alakban, majd 1261-ben újra „Blyna” néven szerepel. 1278-ban „terra nobilius de Blyna” alakban említik Blina nemeseinek földjét. Itt állt Blina nemesi vára, melynek építésére 1345-ben kapott királyi engedélyt az itt birtokos Töttös család és amelyet 1430-ban „Bllina castrum” néven említenek. Rajta kívül a Lonja-patak torkolatánál még egy vár is állt, melynek neve „Rasohatecz” az azonos pataknévben maradt fenn. 1415-ben itteni birtokosként említik Bátmonostori Töttös (Tutus) Lászlót, aki a törökkel vívott harcban tűnt el.

A birtok a két várral ezután is a család birtokában maradt. A várak a 15. század közepén, valószínűleg a családnak a Zrínyiekkel való viszálya során elpusztultak. Ma már csak a Kakasvárnak is nevezett blinai vár romjai állnak a falu felett a Gradina nevű magaslaton. A település 1468-ig a Töttös családé, majd 1485-ben Vuk Branikovics kapja, ezután 1515-ig özvegye Frangepán Borbála birtokolja, majd Beriszló Ferencé lett. Beriszló a közelgő török veszély hatására a falu mellett a Kostajnicát Petrinyával összekötő út mellé egy újabb várat építtetett, melyet a korabeli források „Wywar” azaz Újvár néven említenek. 1517-ben Beriszló halála után özvegyéé, majd Keglevich Péteré lett. A 16. század folyamán még többször javították. A vár további sorsa nem ismert, 1579 után már nem említik, valószínűleg a török háborúkban pusztult el. Lehet, hogy több környékbeli várhoz hasonlóan a keresztény erők rombolták le, nehogy a török befészkelje magát. Mára nyoma sem maradt. A település a több mint száz évnyi török uralom alatt pusztaság volt.

Blinja vidékét a 16. század második felében foglalta el a török.1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Blinija” alakban szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 305, 1910-ben 510 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 78 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
3053633664544765104994773663543523132622107478

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. 1 2 3 Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn, München, 1980 (németül)
  3. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. szeptember 18.
  5. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1447.

Források

További információk