| Mali Gradac | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Glina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44405 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 73 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 195 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Mali Gradac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.
Sziszek városától légvonalban 26, közúton 38 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 16 km-re délkeletre, a Zrinyi-hegység északi lejtőin, a Bručina-patak mentén fekszik.
Területe már a vaskorban is lakott volt, ezt bizonyítja a határában található történelem előtti vár maradványa. Az itt talált római kori leletek igazolják, hogy a várat a rómaiak is használták a közelében haladó út ellenőrzésére. Ennek az útnak is több maradványa található a település közelében. A 14. században a környék birtokosai a Babonićok voltak. A közeli Srednji Gradac várának építtetői is ők lehettek. Helyzetük 1335-ben változott meg drámaian, amikor Babonić István fegyvert fogott Károly Róbert király ellen és kegyvesztett lett, birtokait elveszítette. A birtokokat a család másik ága a Blagay család vette át, akik még újabbakat is szereztek mellé. A 15. század második felében török seregek hatoltak be nagy pusztítást végezve a Kulpa és az Una közötti térségben. A támadások 1491-ben és 1493-ban is megismétlődtek. 1493. szeptember 9-én a korbávmezei csatában szétverték a bán vezette horvát sereget. Srednji Gradac várát és uradalmát a 15. század végén Frangepán Márton a zágrábi káptalannak ajándékozta. A káptalan ezután kezdett hozzá a falu feletti Gornji Gradac építéséhez, mely a 16. század elején fejeződött be. 1539-ben és 1542-ben még a török támadások kezdete előtt súlyosan megsérült a Zrínyiek és a zágrábi püspökség közötti összecsapásokban. A romos vár ezután komoly védelmi szerepet nem játszott, valószínűleg a 16. század végén a keresztény erők visszavonásakor a bécsi haditanács rendeletére teljesen lerombolták.
A horvát szábor a 17. század folyamán nagy gondot fordított a Kulpa és az Una közötti terület védelmére és megerősítésére. A sikeres védelmi harcok következtében 1689-re a határ visszatért az Una folyóhoz. A környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1830-ban felépítették a falu pravoszláv templomát. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. A falunak 1857-ben 1078, 1910-ben 878 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de szerb lakossága felkelt a fasiszta horvát hatalom ellen. 1941 októberében a faluba benyomuló usztasa erők templomával együtt felgyújtották. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült, de később több, főként idős ember visszatért. A településnek 2011-ben 143 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
| Lakosság változása | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.078 | 1.330 | 1.282 | 1.553 | 739 | 878 | 596 | 820 | 689 | 680 | 644 | 570 | 442 | 391 | 166 | 143 |
(1890-ig Momčilova Kosa és Trnovac Glinski lakosságával együtt)