Története
A település plébániáját már 1334-ben említi Ivan goricai főesperes „Item ecclesia in Gradiza, que est in Grangia abbatis Toplicensis” alakban. Gradusa település neve 1409-ben tűnik fel először „possessio Gradischa” néven. 1410-ben „Gradiha”, 1434-ben „Gradycha”, 1501-ben „Gradysa”, 1579-ben „Gradiska” alakban fordul elő a korabeli forrásokban. 1556-ban miután Kostajnica vára elesett ez a terület is török kézre került. Az állandó harcok elől a lakosság a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra, főként a mai Burgenland területére menekült, mások török fogságba estek. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. Sunja térsége 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A kiürült területre hamarosan megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése.
Velika Gradusa a térség török alóli felszabadítása után, a 18. század elején, majd a 18. század folyamán több hullámban pravoszláv lakossággal betelepített falvak közé tartozik. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Ober Gradusza” néven szerepel. A településnek 1857-ben 365, 1910-ben 745 lakosa volt. Zágráb vármegye Petrinyai járásához tartozott. A délszláv háború előtt csaknem teljes lakossága (96%) szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a JNA erőihez csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben 87 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 19′ 45″, k. h. 16° 25′ 19″45.329167°N 16.421944°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 45″, k. h. 16° 25′ 19″45.329167°N 16.421944°E
