Fekvése
Sziszektől légvonalban 46, közúton 61 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re nyugatra, az úgynevezett Báni-végvidéken, a Kordun területén, a Petrova gora keleti lejtői alatt, a Topuszkáról Vrginmostra vezető út mellett, Perna és Blatuša között fekszik.
Története
Területe a 11. század végétől magyar-horvát királyok uralma alatt volt. 1097-ben a település felett fekvő Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert az utolsó horvát királyt. A hagyomány szerint a hegység neve is az ő emlékét őrzi. A 13. század elején a közeli Topuszkán II. András magyar király cisztercita apátságot alapított. Malicskának is volt már temploma a középkorban, melynek a helye is ismert. A 16. században ezt a vidéket is egyre többször érték török támadások, majd 1556-ban az Oszmán Birodalom több évszázadra megszállta a területét. A középkori falu és temploma az 1593 és 1699 között dúlt török háborúkban pusztult el. A karlócai békével ez a terület is felszabadult a török megszállás alól, majd a Katonai határőrvidék része lett. A 17. század végétől a hódoltsági területekről nagy számú szerb lakosság érkezett és telepedett le itt. Az első telepesek 1696 körül érkeztek. Az 1768-as összeírás szerint 21 háztartása volt a településnek.
A katonai közigazgatás 1881-ig tartott. Ezután Zágráb vármegye Vrginmosti járásának része volt. A településnek 1857-ben 329, 1910-ben 422 lakosa volt. 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-ben Jugoszlávia része lett. A lakosság szerb nemzetiségű volt. 1941 és 1945 között a falu a Független Horvát Állam része volt. A szerb lakosságból sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború négy éve alatt a harcokban és a megtorlások során 115 malicskai lakos esett el, illetve esett áldozatul. Közülük 28-an a harcokban estek el, 55 lakost az ellenséges erők gyilkoltak meg, 32-en pedig a pusztító tífuszjárvány áldozatai lettek. 49 ház, a lakóépületek 68 százaléka vált a háborús pusztítás martalékává. A délszláv háború idején 1991-ben a település lakossága a szerb erőket támogatta. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta el települést. A szerb lakosság elmenekült, de később egy részük visszatért. A háború után elkezdődött az újjáépítés, az élet úgy-ahogy normalizálódott. A településnek 2011-ben 43 lakosa volt.
Nevezetességei
A falu középkori templomának maradványai.
A Petrova gora tetején, a Veliki Petrovacon egy pálos kolostor állt, Szent Péternek szentelt templomával. Az 1303-ban alapított épületegyüttes Horvátország egyik legrégebbi pálos kolostora volt. A történelmi dokumentumok szerint a pálos kolostor teljes egészében 1328-ra épült fel, a török invázió során megsemmisült. Az egykori pálos birtokot a katonai hatóságok vették birtokba, a templomtornyot őrtoronnyá alakították át, a kolostort pedig laktanyának használták. A 17. században a régi templom helyén és anyagából falazott loggiát építettek, amely az alsó részén falazott volt, míg a felépítménye fából volt. A katonai igazgatás megszüntetése után a katonák elhagyták Petrovacot. Mára ár csak a kolostor alapfalai és a várárok látható belőle.
Horvátország
é. sz. 45° 17′ 57″, k. h. 15° 50′ 50″45.299200°N 15.847200°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 57″, k. h. 15° 50′ 50″45.299200°N 15.847200°E
