Története
Zríny vára a 13. században épült. 1293-ban a Babonicsok krajnai ágáé volt, majd rokonáé János báné. 1328-tól Raholcai Tót Lőrincé, ekkor "Ziryn" néven említik. 1347-ben a király cserével megszerezte és Subics Gergely és György comesnek adta. Ezután a Györgytől származó Zrínyieké, akik róla vették családi nevüket. Régebbi magyar források "Zerin" néven is említik. Végvári őrségét 1576-ban 125 gyalogos alkotta. 1577 őszén foglalta el a török és 1688-ig az Oszmán Birodalom egyik végvára volt. A vár alatti falu is létezett már a középkorban. A vár szolgálófalujaként keletkezett, lakói szolgák, várjobbágyok, kisnemesek, szabadok, kézművesek és kereskedők voltak. Templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték és ferences kolostora is volt. A zrini plébániát 1334-ben említi először Ivan főesperes. A plébániatemplom a Szent Kereszt templom helyén állt és a 16. század végén a török háborúkban semmisült meg. Lehet, hogy a török később egy ideig dzsámiként használta.
Zrin újratelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Maga Zrin 1688-ban szabadult fel. Ezután a Kordunról és a Báni végvidék más területeiről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Zrin benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A zrini plébániát 1711-ben újraalapították és a plébániatemplomot is újjáépítették. 1737-ben a keresztény erők és a törökök közötti összecsapásokban a törökök újra felgyújtották. Az 1740-es években építették újjá.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 620, 1910-ben 781 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1943. szeptember 9-én a partizánok támadást intéztek a faluban tartózkodó usztasák ellen. Az akció során 270 helybeli horvát polgári lakost gyilkoltak meg. A falut templomával együtt felgyújtották. A háború után a maradék horvát lakosságot is kitelepítették, a Szlavóniából kitelepített népi németek házait kapták meg. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén egy kivételével teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 18 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 11′ 31″, k. h. 16° 22′ 11″45.191944°N 16.369722°EKoordináták: é. sz. 45° 11′ 31″, k. h. 16° 22′ 11″45.191944°N 16.369722°E
