Fekvése
Eszéktől légvonalban 44, közúton 53 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 33, közúton 37 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Nekcséről Alsómiholjácra menő út mentén fekszik.
Története
A falu a Pejacsevich grófok nekcsei uradalmának területén keletkezett a 19. század második felében. Eredetileg Selištének hívták. Mai nevét egykori uráról Pejácsevich Velimir grófról kapta. Első lakói a gróf által a környező földek megművelésére a Bácskából és a Vajdaságból 1880 körül ide telepített dunai svábok voltak. Házai eredetileg két, egymásra merőleges utca mentén sorakoztak. Lakói erdőirtással, földműveléssel foglalkoztak. A településnek 1890-ben 739, 1910-ben 797 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a német, 3%-a horvát, 1%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején német lakosságának zöme a partizánok elől Ausztria felé menekült. Az itt maradtakat korra és nemre való tekintet nélkül háborús bűnössé nyilvánították és 1945. májusában a valpói koncentrációs táborba hajtották. Mire innen visszatértek nem volt hova menniük, ezért Ausztriába és Németországba távoztak. Házaikba az ország különböző részeiről ide telepített horvátokat és szerbeket költöztettek. 1991-ben lakosságának 83%-a horvát, 12%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 1129 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 31′ 32″, k. h. 18° 06′ 33″45.525433°N 18.109034°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 32″, k. h. 18° 06′ 33″45.525433°N 18.109034°E
