Fekvése
Eszéktől légvonalban 34, közúton 54 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 10, közúton 12 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkság szélén, a Krndija-hegység délkeleti lejtői alatt, a Karašica-patak mentén, Gara és Drenye között fekszik.
Története
A települést 1428-ban említik először „Kwsancz” alakban. Névna várának tartozéka volt.
A török 1536-ban szállta meg ezt a területet. A török uralom idején a diakovári szpáhiluk része volt. A megritkult lakosság pótlására Boszniából pravoszláv vlachokat telepítettek be. Utolsó török birtokosa Hasszán bég volt. A török kiűzése után öt lakott házat számláltak a településen, melyek közül ötben már pravoszlávok laktak. A 18. század közepéig a lakosság száma nem emelkedett számottevően.
Az első katonai felmérés térképén „Kucsancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuchancze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kucsancze” néven 26 házzal, 52 katolikus és 102 ortodox vallású lakossal találjuk. A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német és magyar családok települtek be.
A településnek 1857-ben 186, 1910-ben 267 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a szerb, 28%-a magyar, 24%-a horvát, 6%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 65%-a horvát, 29%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 148 lakosa volt.
.jpg)
Horvátország
é. sz. 45° 22′ 30″, k. h. 18° 19′ 22″45.375011°N 18.322830°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 30″, k. h. 18° 19′ 22″45.375011°N 18.322830°E
