Fekvése
Eszéktől légvonalban 37, közúton 43 km-re északnyugatra, községközpontjától 8 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkságon, a Dráva jobb partja közelében, a Dráva holtága és a Karasica között, az Alsómiholjácról Eszékre menő út mentén fekszik.
Története
A település neve a szláv „gaj” (liget, erdőcske) főnévből származik és azt jelenti, hogy egy ligetes hely alatt települt emberek faluja. Helynévi formában Podgajci elnevezés Ligetalját jelent. A régészeti leletek szerint ez a hely már az ókorban lakott volt, amikor itt vezetett át a Mursáról Ptujra menő kereskedelmi és hadiút. Ennek megfelelően Eszék és Podgajci között számos pénzlelet is előkerült. A falutól északkeletre fekvő szőlőhegyen, a „Selište” nevű helyen ókori lelőhely található. Két középkori lelőhely is található a határában bizonyítva, hogy területe a középkorban is lakott volt. A „Staklenci” nevű lelőhely a falutól északra, a „Staro selo” lelőhely pedig a Vladimir Nazor utcától délre, a Bočkincire menő úttól nyugatra található. A lelőhely nevéből (ófalu) ítélve ez lehetett a középkori Podgajci helye, melyről azonban írásos forrás nem azonosítható. A középkori település a török uralom idején elnéptelenedett.
A 16. században kálvinista magyarok éltek itt, majd a török kiűzése után Boszniából katolikus sokácok vándoroltak be. Kezdetben a valpói, később pedig az alsómiholjáci uradalom része lett. Birtokosa a Hilleprand von Prandau család volt. A család maradt a birtokosa egészen 1865-ig, amikor Hilleprand von Prandau Károly gyermektelenül halt meg. Ekkor Gusztáv testvérének lánya Stefánia lett a miholjáci uradalom birtokosa, aki Mailáth György felesége lett. Ezután a Mailáth család birtoka volt 1923-ig, amikor a család itteni birtokait a jugoszláv állam elvette.
Az első katonai felmérés térképén „Podgaicze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgajcze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgaicze” néven 98 házzal, 617 katolikus vallású lakossal találjuk.
1857-ben 682, 1910-ben 909 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 7%-a magyar, 3%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 651 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 44′, k. h. 18° 16′45.733333°N 18.266667°EKoordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 18° 16′45.733333°N 18.266667°E
