Fekvése
Eszéktől légvonalban 33, közúton 57 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 13, közúton 14 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 7 km-re északkeletre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkság szélén, Paljevina és Gara között fekszik.
Története
A települést a török uralom idején említik először, amikor a diakovári bég birtoka volt. Utolsó török birtokosa Alil bég volt. A török kiűzése után 6 lakott ház maradt a településen. A 18. század elején néhány pravoszláv család vándorolt be. 1758-ban 21 házában 137 lakos élt.
Az első katonai felmérés térképén „Potmanin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Potnyanie” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Potnyanje” néven 47 házzal, 180 katolikus és 93 ortodox vallású lakossal találjuk. A 19. században a lakosság száma lényegesen megnőtt, a század második felében 1870 és 1890 között szlovák, német és magyar családok települtek be.
A településnek 1857-ben 388, 1910-ben 655 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a horvát, 12%-a szlovák, 5%-a német, 5%-a szerb, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát, 5%-a szlovák nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 497 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 24′, k. h. 18° 19′45.400000°N 18.316667°EKoordináták: é. sz. 45° 24′, k. h. 18° 19′45.400000°N 18.316667°E
