Története
A települést 1470-ben „Narth” néven említik először Valpó várának tartozékaként. Birtokosai a Marótiak, a Gerébek és a Perényiek voltak. Nevét általában a horvát „na rtu” (a fokon) kifejezésből származtatják, mivel a falu a Dráva hordalékkúpján települt. A török Valpó várának elestével 1543-ban szállta meg. A török uralom idején katolikus keresztény lakossága volt, akik szegényes házakban laktak. Főként halászatból éltek. Utolsó török birtokosa az eszéki Ibrahim aga volt. 1687-ben a felszabadító harcok során elnéptelenedett, a keresztény seregek ugyanis itt keltek át a Dráván Valpó felszabadítására. Később a lakosság visszatért. 1702-ben 15 ház állt a településen.
A török kiűzése után a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család 1885-ig volt a birtokosa. Fekvéséből adódóan gyakran volt árvizeknek kitéve, amelyeket általában a hó tavaszi hirtelen olvadása okozott.
Az első katonai felmérés térképén „Narad” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Nard” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Nard” néven 89 házzal, 552 katolikus vallású lakossal találjuk.
1857-ben 523, 1910-ben 690 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a horvát, 2%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 3%-a roma nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 516 lakosa volt.
.jpg)
Horvátország
é. sz. 45° 39′ 51″, k. h. 18° 28′ 49″45.664058°N 18.480166°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 51″, k. h. 18° 28′ 49″45.664058°N 18.480166°E
