Története
A középkori források már 1477-ben említenek egy „Budincz” nevű praediumot, ezt azonban Csánki Dezső nem azonosítja a mai településsel. Ha volt is középkori település az a török háborúk idején kihalt. Az írott források alapján a település a 18. század elején keletkezett, majd a polgári közigazgatás felállítása után a falu területét 1745-ben a valpói uradalomhoz csatolták. Budimci és a szomszédos Poganovci lakossága a 18. század elején két hullámban érkezett. Az egyik rész a magyarországi Baranya megyéből és tágabb környékéről, míg mások Boszniából érkeztek. Birtokosa Hillebrand-Prandau gróf volt, majd a család kihalta után 1885-ben Normann-Ehrenfels gróf szerezte meg az uradalmat. A jobbágyfelszabadítást követően a helyi parasztok földeket kaptak, de a jobb minőségű földek és az erdők továbbra is uradalmi igazgatás alatt maradtak.
Az első katonai felmérés térképén „Budimcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Budincze” néven szerepel.
Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Budincze” néven 224 házzal, 1504 ortodox vallású lakossal találjuk.
A településnek 1857-ben 962, 1910-ben 1435 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a szerb, 4-4%-a horvát és német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború után likai és bánsági betelepülők újabb hulláma érkezett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 84%-a szerb, 6%-a horvát, 6%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 670 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 45° 27′ 41″, k. h. 18° 19′ 22″45.461391°N 18.322658°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 41″, k. h. 18° 19′ 22″45.461391°N 18.322658°E
