Története
A „Sedam bunara – Mitvar” régészeti lelőhely leleteinek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A szántóföldi művelés során a korai és középső bronzkorban gyártott dunántúli mészbetétes kerámiák töredékei őskori településről tanúskodnak. Ugyanitt ókori leletek is előkerültek, köztük egy misztikus kettős állatfej formájára kidolgozott kocsirúdvég.
A falut 19. század elején alapította Albert Kázmér szász–tescheni herceg a birtokában levő bellyei uradalom területén, és a település nevét is róla kapta. A második katonai felmérés térképén a település „Albertfalu” néven található. A főherceg a falut dunai svábokkal telepítette be. 1822-ben a birtokot Károly főherceg (II. Lipót fia) örökölte meg. Károly főherceg halálát követően 1847-ben a birtokot a legidősebb fia Albrecht főherceg örökölte meg és volt annak birtokában egészen 1895-ben bekövetkezett haláláig. A birtok ezt követően átszállt Frigyes főhercegre és egészen 1918-ig a kezén is maradt. A 19. században a falu jelentős gazdasági fejlődésen ment át. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a délszláv állam hatósága hivatalos nevét Albertfaluról Grabovacra változtatta. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide teljesen elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 933 főnyi lakosságának 81%-a horvát, 5%-a jugoszláv, 3-3%-a magyar és szerb nemzetiségű volt. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A falut teljesen kifosztották, a horvátok és magyarok házaiba szerbek költöztek. A lakosság többsége a háborút száműzetésben töltötte. A településnek 2011-ben 872 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.
.jpg)
Horvátország
é. sz. 45° 41′ 42″, k. h. 18° 44′ 34″45.695000°N 18.742778°EKoordináták: é. sz. 45° 41′ 42″, k. h. 18° 44′ 34″45.695000°N 18.742778°E
.jpg)
