| Eszék | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Megye | Eszék-Baranya | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Ivan Radić | ||
| Irányítószám | 31000 | ||
| Körzethívószám | 031 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 96 313 fő (2021. aug. 31.) | ||
| Népsűrűség | 674 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 90 m | ||
| Terület | 170 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Eszék weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Eszék témájú médiaállományokat. | |||

Eszék (horvátul: Osijek, németül: Essegg, latinul: Mursa) város Horvátországban. Szlavónia legnagyobb és Horvátország negyedik legnagyobb városa, Eszék-Baranya megye közigazgatási, gazdasági, kulturális és oktatási székhelye. A Diakovár-Eszéki főegyházmegye társszékvárosa.
Szlavónia északkeleti peremén, a Dráva jobb partján ősi folyami átkelőhelynél fekszik, az eszéki híd az évszázadok során a Dráva legfontosabb átkelőhelye volt. Itt halad át az egyik fontos észak–déli irányú közlekedési útvonal, amely Budapestet Eszéken át Szarajevóval és a tengerparti Ploče kikötőjével köti össze. Eszék fontos vasúti csomópont is, ahol a Dráva menti és Száva menti vonalak találkoznak a Bosznia-Hercegovina és Magyarország felől érkező vonalakkal. A város nemzetközi repülőtere innen 20 km-re délkeletre található.
Eszék hét városrészre oszlik: Erőd (Tvrđa), Felsőváros (Gornji grad), Alsóváros (Donji grad), Újváros (Novi grad), Iparnegyed (Industrijska četrvt), Rétfalu (Retfala) és Dél II. (Jug II.) Eszék a legzöldebb horvát város a maga 394 000 m²-ével (kb. 40 hektár).
Kiss Lajos szerint neve a szláv „osek” (= akol, vagy lejtő) főnévből származik, de horvát források általában a horvát „oseka” főnévből magyarázzák, amely a környező vizes területből kiemelkedő olyan száraz helyet jelöl, amely alkalmas a házépítésre. A középkori magyar oklevelek „Eszek”, vagy „Ezeek”, a későbbi német iratok „Essegg”, vagy „Essec” alakban említik. Latin neve az illír „murs” (= mocsár) főnévből való.
Eszék területe a legősibb idők óta lakott. Az itt előkerült őskori régészeti leletek között megtalálhatók a neolitikum kő-, agyag- és csonteszközei, valamint réz- és a bronzkori szekercék is. A vaskort a La Tène-kultúra leletei képviselik. A római hódítást megelőző időben a kelta Mursa volt itt a legjelentősebb település. Helyét főként a mai Alsóváros területén az i. e. 2. századból származó kelta szentély lelete erősíti meg. A rómaiak több hadjáratban az 1. században törték meg végleg a térség kelták törzseinek ellenállását, majd a kelta település helyén Mursa néven légiós tábort építettek. A tábor védőfalainak kettős árkai és a földsáncok maradványai a felszínen egészen a 18. század közepéig voltak láthatóak, amikor nyugati részüket a térképi ábrázolások is rögzítették mielőtt az Alsóváros bővítésével végleg eltűntek. A szabályos négyszög alaprajzú légiós tábor falait a Dráva felé hosszabbították meg, ahol a folyami kikötőt és a közelében épített hidat is védték. Ennek a hídnak a kőpillérei alacsony vízállásnál ma is láthatók a Dráva medrében. A híd után a folyó másik oldalán a mai Kopács felé a mocsaras területen át hidakkal ellátott hosszú töltés vezetett. Hadrianus császár ideje alatt Mursát Colonia Aelia Mursa néven (124-ben vagy 133-ban) colonia rangjára emelték, egyúttal a város területét nyugatra, a castrum falain kívül jelentősen kiterjesztették. Ennek a területnek a kutatását jelenleg is folytatják a Szlavónia Múzeum munkatársai és máris jelentős eredményeket értek el a római város feltárásában.
351. szeptember 28-án Mursa falainál dúlt az ókor egyik legvéresebb csatája Constans császár korábbi hadvezére, majd gyilkosa, a trónbitorló Flavius Magnus Magnentius és II. Constantius között a trónért folytatott harcban, melyben II. Constantius győzött. A csatában több mint negyvenezer katona esett el. A győzelem után Constantius a városban diadalívet emeltetett. A római várost 441-ben eltörölte a népvándorlás.
Már I. István idején itt vezetett a várakat összekötő hadi út. Ez az út volt az útvonala a szentföldi zarándokoknak és a keresztes hadaknak is. Ehhez kapcsolódik a település első lehetséges középkori említése az 1030 és 1043 között készült jeruzsálemi itinerárium, a „Via Hireosolymitana” latin szövegében „ad civitatem, quae vocatur Duldumast” alakban található szövegrész. A Duldumastban nem nehéz felismerni a szláv „dolgo most” (hosszú híd) kifejezést, amely vonatkozhatott a Dráva itteni átkelőjére is. Azonosítása azonban nem egyértelmű.
Eszék minden kétséget kizáró első írásos említése Imre király 1196-ban kelt oklevelében történt „Ezeek” alakban, melyben a cikádori egyházat megerősíti a Géza, István és Béla királyok által tett adományok birtokában elrendelve, hogy az eszéki vásáron és az egyházhoz tartozó valamennyi révben az izmaeliták, besenyők és mások is vámot fizessenek. Eszék piaca és révje tehát a cikádori apátságéi voltak, ahol a király rendelete szerint a besenyők, a böszörmények és mások is kötelesek voltak vásár- és révvámot fizetni az apátságnak. Ez a dokumentum nagyon fontos, mert azt bizonyítja, hogy a 12. században Eszék már fontos vásárhely volt annak az ókori római útnak a vonalán, amely összekötötte Délkelet-Európát a Pannon-síksággal. Sajnos a 13. századból nem őrződtek meg a várost említő dokumentumok, csak a mai ferences kolostor udvarán megtalált román stílusú Szentháromság plébániatemplom alapfalai adnak némi támpontot a város akkori nagyságáról és jelentőségéről. Egy későbbi gótikus bővítéssel Eszék egy viszonylag nagy, háromhajós templomot kapott, amelybe a Kórógyi család tagjait temették el. Tudjuk, hogy Eszéken egy ágostonrendi kolostor is volt, ez pedig a hely városi jellegének további megerősítése.

1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint plébánosa 1 márka, 1335-ben 22 garas pápai tizedet fizetett. 1339-ben Baranya vármegye közgyűlése a bellyei nemesek kérésére elrendelte, hogy ezután az eszéki rév vámja felerészben a baranyai ispánt, felerészben pedig a bellyei nemeseket illesse. A 14. században a város birtokosai az akkori Szlavónia egyik legbefolyásosabb urai, a Kórógyiak voltak. Nekik köszönhető, hogy Eszék a Dráva és Száva közének egyik legfontosabb helyévé fejlődött. A 14. században megyei vásárát említik. Mivel urai gyakran a baranyai ispáni és a macsói báni feladatokat is ellátták a város fontos közigazgatási központi szerepet is betöltött. Eszék és környéke 1469-es adóösszeírása szintén fejlett városi életről tanúskodik, amelyből a városi igazgatás szerkezete, valamint a polgárság gazdasági és demográfiai viszonyai is kiolvashatók. Ebben a dokumentumban Eszékre mint városra (civitas) hivatkoznak, míg más források mezővárosra (oppidum) utalnak. Ez alapján elmondható, hogy Eszék tipikusan középkori kereskedő- és kézművesváros volt, ahol túlnyomórészt magyar lakosság élt. Néhány történész szerint a Kórógyiak Eszékje már városfalakkal is rendelkezett, ennek azonban ellentmond, hogy a város védműveit csak a török korban említik. Biztosra vehető, hogy már a Kórógyiak felépítettek itt egy kisebb castellumot, amely városi lakóhelyük volt. A család kihalása után 1472-ben Mátyás király az itteni birtokot Ungor Ivánnak és Csupor Miklósnak adta. Ezt követően Eszék mint a Boldogságos Szűzről nevezett budai káptalan birtoka lett. 1490-ben Mátyás rokonának Geréb Péternek a birtokában találjuk, majd 1517-ben már újra a budai káptalané.
Az I. Szulejmán szultán vezette török sereg 1526. augusztus 14-én érkezett a városba, melyet harc nélkül foglalt el, de Ibrahim pasa mégis földig romboltatta. 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. Később Szulejmán teljesen újjáépíttette, és a Dráván, valamint a környező mocsaras területen át 8 km hosszan húzódó hidat ácsoltatott, mely egészen Dárdáig ért. Eszéket a 160 évig tartó török uralom alatt is a kézművesség, a kereskedelem és a nagy vásárok tették híressé. 1537-ben itt aratott győzelmet a török a császári seregeken. 1566-ban útban Szigetvár felé itt kelt át a Dráván I. Szulejmán szultán. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta. 1683. június 7-én itt fogadta Kara Musztafa nagyvezír a tisztelgő látogatásra érkező Thökölyt. A török korban a település központi részét félkör alakú tornyokkal erősített kőfalakkal övezték és a Dráva vizével elárasztott széles sáncokkal vették körül. A város magja körül, déli és nyugati irányban, egy kevésbé jelentős településrész alakult ki, melynek védőövét, helyenként félkör és négyzetes tornyokkal ellátott paliszád alkotta.

Eszéket 1687-ben Szent Mihály napján foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba német telepeseket hoztak, akik 1945-ig a lakosság többségét alkották. 1690-ben a török ostrom alá vette, melyben csaknem teljesen lerombolta, de elfoglalni nem tudta. Eszék vára 1712 és 1721 között épült, ma egyike Horvátország legnagyobb erődítményeinek. A török kori erődítéseket megtartva a nagyobb hatékonyság érdekében, a Dráva partjára két félbástyát, míg a város déli oldalára, három bástyát emeltek. A Dráva túlsó partján egy kisebb, új erődítményt emeltek, melynek hídfővédelmi szerepe volt. A falakon belül barokk házak épültek. Katonai okokból a lakosság a falaktól nyugatra és keletre telepedett le, ezáltal új negyedeket hozva létre. Nyugaton, a Dráva folyásával ellenkező irányban alakult ki a Felsőváros, míg a vártól a folyás irányában az Alsóváros.
A 18. század elején az Alsó- és a Felsővárosban külön magisztrátust alakítottak, ennek következtében ez a két egység önálló városi önkormányzatként működött. Így az Eszék eredeti magjával már három település birtokosa egyaránt az udvari kamara volt. A vásárok tartásával kapcsolatos viták miatt a három részt csak 1786. december 2-án egyesítették II. József rendeletével. A 18. század folyamán Eszék Szlavónia legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális központjává nőtte ki magát, számos kézműves és kereskedő, a könyvtár, a színház mellett 1729-ben a jezsuita középiskolát is megnyitották. 1735-ben a ferencesek nyomdát hoztak létre, majd filozófiai és teológiai iskolát alapítottak. 1809. augusztus 28-án Eszéket ünnepélyesen szabad királyi város rangjára emelték és ezzel a város történetének új korszaka kezdődött. Eszék gyors fejlődésének ideje – különösen a Felsővárosban – a 19. század közepe volt. Az Alsóvárosban 1874-ben felépítették Európa egyik legnagyobb és legszebb kórházát. 1846-ban felépítették a megyeháza palotáját, majd 1866-ban ezzel szemben a Horvát Nemzeti Színház épületét. A 19. század vége felé több középiskola nyílt – ipari, reál, tanító és kereskedelmi képzéssel. A Vártól a Felsővárosig terjedő szakaszon villákat és más szecessziós stílusú épületeket építettek. 1882-ben a vasúti fahíd leszakadásakor 26 huszár és 2 vasúti munkás lelte halálát. 1883-ban emlékkövet állítottak az emlékükre. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Nagy Ferenc akkori kereskedelmi államtitkár bizalmából Strausz Farkas MÁV főellenőr 22 hitelszövetkezetet, valamint Bródban és Eszéken Julián-iskolákat szervezett az ottani magyarság számára.

Eszék a trianoni békeszerződésig Verőce vármegye székhelye volt. 1918 végén az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában a második világháború idején a Jugoszláv Királyság felbomlott, és Eszék a Független Horvát Állam részévé vált. 1941 és 1945 között a Drávaköz Magyarország része volt, így Eszék határváros lett. A háború idején súlyos károk érték a szövetséges erők bombázásainak következtében. Maga a város 1945. április 14-én szabadult fel. A háború után több egyetemi kar és főiskola jött létre Eszéken. 1975-ben megalapították az egyetemet is, amely azóta az eszéki születésű Josip Juraj Strossmayer püspök nevét viseli.
A város elleni első szerb támadások már 1991. június 29-én megkezdődtek Tenye felől. Augusztus 19-én a JNA repülőgépei támadták a várost, két nő meghalt, megsérült a székesegyház és több ipari üzem. 21-én a JNA tüzérséggel támadta a várost és a környező falvakat, a polgári személyek közül többen megsérültek. Szeptember 3-án újabb tüzérségi támadás érte a várost, melyben 18-an meghaltak, 28-an megsebesültek. Szeptember 6-án a támadásban megsérült a Szent Péter-templom. 15-én a kórházat ágyúzták és 4 személyt megöltek. 16-án a horvát védők 10 harckocsit lőttek ki, melyek egész nap a kórházat támadták. Ezen a napon horvát kézre került a hadsereg háza. Szeptemberben a JNA gépesített páncélos haderőket vont össze Eszék külvárosában és Baranyában egy a város elleni átfogó támadás előkészítésére. A horvátok kisebb támadásokkal próbálták enyhíteni a városra gyakorolt nyomást. November 18-án elesett Vukovár és a szerbek nagyobb erőket tudtak átcsoportosítani Eszék irányába. December 5-én elfoglalták Antunovacot. Ugyanezen a napon a JNA erők és a szerb szabadcsapatok nagyerejű tüzérségi előkészítés után általános páncélos támadást kezdtek a város elfoglalására. A horvát erőknek a város déli határában fekvő Rosinjači-erdőben csak nagy veszteségekkel járó csatában sikerült megállítaniuk a támadást. A szerbek december 16-án elfoglalták Paulin Dvort, de a hónap hátralevő részében a horvátoknak sikerült mintegy 30 km² területet felszabadítani Baranyában az ellentámadás előkészítésére. Az 1993-ig tartó városvédő harcokban végül 1260-an áldozták életüket, a sebesültek száma pedig a civilekkel együtt meghaladta az ötezret.
Eszék város összesen 12 településből áll, ezek (népességük a 2011-es népszámlálás szerint):
Kontinentális éghajlat van a régióban. Az évi átlag középhőmérséklet 11 °C:
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 2,8 | 5,0 | 11,2 | 16,7 | 21,6 | 25,2 | 27,1 | 27,1 | 23,6 | 17,9 | 9,0 | 5,0 | 16,1 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | −0,9 | 0,9 | 6,2 | 11,5 | 16,5 | 19,7 | 21,8 | 20,8 | 16,9 | 11,3 | 5,7 | 1,2 | 11,0 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −3,5 | −2,5 | 0,9 | 5,1 | 9,8 | 13,5 | 14,7 | 14,1 | 10,6 | 6,1 | 2,2 | 6,0 | |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 41 | 35 | 40 | 51 | 59 | 82 | 65 | 62 | 51 | 57 | 62 | 49 | 654 |
| Forrás: Horvát Meteorológiai és Hidrológiai Szolgálat | |||||||||||||

Eszék régen jelentős horvát ipari központ volt. Iparosodottabbnak tartották, mint a fővárost, Zágrábot, ezért horvát Manchesternek is hívták. Különösen fejlett volt a gépipar, a vegyipar, az édességipar, a cukorgyártás, a sörgyártás. Ismert volt a mára megszűnt Dráva gyufagyár. A város az 1990-es évektől magas munkanélküliséggel küzd, amely a gazdaság mély válsága miatt alakult ki. Az ipar háttérbe szorulásával a várost mára inkább mezőgazdasági régió központjaként jellemezhetjük.








Eszéken született:


Az eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem karai:

Evangélikus teológiai főiskola

A városban villamos és autóbuszközlekedés is van. A lóvasút 1884-ben indult meg, amely az első volt Horvátországban, a villamosítás 1926-ban történt meg. 2008-ban elektronikus jegyrendszert vezettek be BUTRA néven.
Eszék a Budapest-Szarajevó-Ploce nemzetközi közlekedési folyosón található. Annak ellenére, hogy ezen a folyosón még nincs végig autópálya Eszék az A5-ös autópályával, az ún Slavonikkal csatlakozik a horvát autópálya hálózathoz. Eszéket vasúton, horvát vasúti szolgáltatások igénybevételével, légi úton pedig Eszéki repülőterén keresztül lehet elérni. A Dráván Eszékig szervezett folyami utasforgalom nincsen.

Közlekedik vonat Zágrábba, Rijekába , Pélmonostorra (2018 decembere óta pélmonostori átszállással Pécsre.)

A város jelentősebb sportlétesítményei:

A város sportegyesületei:

