Ludwigslust város Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában. A település főképp az 1772-1776 között épített nagyhercegi kastélyáról, illetve annak parkjáról híres (melyekben mesterséges romok, mauzóleumok találhatók). Lakosainak száma 11 778 fő (2025. december 31.).
Földrajza
Ludwigslust Mecklenburg tartomány nyugati részén fekszik a Ludwigslusti-csatorna mentén, ami egy 35km hosszú mesterség vízi összeköttetés a Stör-csatorna és a Rögnitz folyó között.
A város határát nyugaton egy 550 hektáros lombhullató erdő, délnyugaton mezők, északkeleten és keleten nagy kiterjedésű gyümölcsösök alkotják. Az északkeletei határánál egy 170 hektáros tűlevelű erdő is található; hasonlóan a délnyugati részeken, a B 5/B 191 körül egy 370 hektáros fenyves van. A település legmélyebb pontja 22 méter, egy Hornkaten városrész közeli mezőn; a legmagasabb 64 méter, a B 5-nél, nyugatra Kummer városrésztől.
Kerületek
A községi terület a város területén és Techentinen kívül Glaisin, Hornkaten, Kummer és Niendorf/Weselsdorf városrészeket is magába foglalja. További települések és lakóterületek: Katenstück, Jägerhof, Weselsdorf, Alte Ziegelei, Drusenhorst, Forsthaus, Georgenhof, Lindenkrug (eredetileg Kummerhez tartozott), Mäthus (eredetileg Kummerhez tartozott) és Niendorf.
Története
Ludwigslust egy nagyon fiatal város, aminek a története szorosan összekapcsolódik a Ludwigslusti kastéllyal. A város Klenow településből jött létre.
Klenow és a név
Már 1333-ban említették Klenow birtokot egy oklevélen. A birtok a mai kastély környékén volt. Egy 1919-es Ludwigslusti Napilapban (Ludwigsluster Tageblatt) állt a következő hír: "... már 1294-ben megnevezték egy latin oklevélen klenowi Hermanus lovagot, egy ajándékozási oklevél tanújaként." Klenow falu a 16. századtól létezett. Az itteni birtokait 1616-ban a mecklenburgi herceg eladta. A település harmincéves háború után elpusztult.
A településnév írásmódja változott az idők során: 1333-ban villa Clonow, 1344-ben Klenow, 1399-ben Clenowe, 1422-ben Klene, 1438-ban Cleynow, 1534-ben Klenow és Kleynow, 1541/42-ben Kleyow, 1561-ben Kleinow és Klenow, 1603-ban Kleinow, 1637-ben és 1844-ben leggyakrabban Klenow.
Ludwigslust, mint székhely
A kastély egy 1830 körüli metszeten, balra és jobbra a régi vadászház gazdasági szárnyaiA városi templom (Stadtkirche)
1731 és 1735 között II. Krisztián Ludwig herceg ezen a területen építtetett egy egyszerű favázas vadászkastélyt Johann Friedrich Künnecke udvari építésszel. 1747-ben Károly Lipótot ő követte Mecklenburg-Schwerin hercegi trónján. 1754-ben Klenow Krisztián Ludwig herceg utasítására megkapta a "Ludwigslust" nevet. Két év múlva meghalt, és utódja, Frigyes herceg elkezdte a székhely és udvartartás áthelyezését Schwerinből ide. Az udvar végleges áthelyezése 1763-ban kezdődött és 1765-ben fejeződött be, de a kormányhivatalok továbbra is Schwerinben maradtak. Gyors építkezések kezdődtek meg, így a jól átgondolt terveknek köszönhetően Mecklenburg-Schwerin főrezidenciává vált. Északnyugatra a kastélytól lépésenként létrehozták az egyik legnagyobb észak-német parkosított vidéket.
1765-ben Johann Joachim Busch építész elkezdte az udvari templom építését (1770-re készült el, ma a városi templom (Stadtkirche)), és folytatta a rezidencia átépítését a barokk kastéllyal (1772 és 1776 között épült). A kastély körül létrehozták a mai Schlossplatz-ot (Kastély tér), Kirchplatz-ot (Templom tér), valamint a Schloßstraße-n (Kastély utca) házakat a személyzetnek. 1789-ben Johannes Matthias Sperger zeneszerző lett az udvari zenekar első nagybőgőse.
Már a 18. század végén letelepedtek itt a zsidók, nagyjából ekkor hozták létre temetőjüket, amit a kristályéjszaka után meggyaláztak és felszámoltak.
1837-ben Bernhard von Schack rittmeister (tiszt a lovasságnál) áthelyezte a 2. zászlóalját Grabowból Ludwigslustba és a Louisen utcai (Louisenstraße)laktanyán szállásolta el őket. Már 1838-ban áthelyezték az Ernst von Pentz vezérőrnagy irányítása alatt álló mecklenburg-schwerini dragonyosokat. A központtól keletre fekvő helyőrségi laktanyán lett a telephelyük. 1841-ben négy zászlóaljra bővítették az ezredet; 19 tisztet, 4 orvost, 40 altisztet, 13 trombitást, 280 dragonyost és 313 lovat foglalt magába, ehhez még hozzátartoztak a szállásmesterek, nyeregkészítők és kovácsok. A szállásként szolgáltak a kaszárnyák, a Louisen, Nummern, Sand és Mauer utcai házak, valamint a hercegi istálló. Új laktanyák, étkezdék, házak és istállók jöttek létre. Később többek között létesítettek egy uszodát a csatornánál és három lovaspályát is.
1945-től 1992-ig a ludwigslusti helyőrség a szovjet csapatok, a gépesített gyalogság műszaki állomáshelye volt. Jármű- és szerszámtárolók, benzinkutak, stb. jöttek létre.
A 34 hektáros helyőrségi terep átalakítása lakásokkal, bevásárlóközpontokkal, irodákkal, vendéglőkkel, városi nagyteremmel, gimnáziummal, hivatalokkal és szabadidőközponttal valósult meg kb. 1995-től 2006-ig.
1834-ben az 1795-ben alapított "Klubgesellschaft Sozietät" által elkészült a színház. 1879-ben átvette a működtetést a Színház Rt. (Schauspielhaus AG), 1914-ben a város, 1921-ben a színház műegylete. 1947-ben az épület teljesen leégett.
Csak 1876-ban kapta meg Ludwigslust végül már 6000 lakossal a városjogot.
Ludwigslusti polgárokat vezettek át az egykori koncentrációs táborban 1945. május 6-án
A Weimari Köztársaság korai éveiben egy területreformnak köszönhetően a település 1922-ben járási székhely (Kreisstadt) lett. A város tovább nőtt és sűrűsödött. Déli irányban összenőtt Techentin településsel. Észak felé lakóterületek épültek a vasúti vonalig, majd később át is lépték. Nyugatra a lakóterületek belenőttek a parkba. A nemzetiszocializmus idején a városfal és vasút közötti területeken Wehrmachtkaszárnyákat hoztak létre. A kastély a második világháború végéig a hercegi család kezében maradt. 1945-ben 2km-re a városközponttól létrejött a Wöbbelini koncentrációs tábor, mint a Neuengammei KZ külső tábora. Az amerikai csapatok általi 1945. május 2-ai felszabadulás után a tábor sok áldozatát a város központjában, a Bassin téren (Bassinplatz) helyezték el tömegsírokban végső nyughelyükre.
1945. február 22-én és március 18-án az amerikai légierő bombázta a várost. A cél minden vasúti létesítmény volt. Az első támadásnál nagyjából 150 lakos vesztette életét.
1952-től Ludwigslust ismét járási székhely lett, immár az azonos nevű Schwerini kerületben, ami ebben a formában, mint körzet 1994-ig fennmaradt. Nagyjából 1970-től 1988-ig új lakóterületeket hoztak létre a Parknegyedben (Parkviertel) 693 lakással, a Grabowi és Schwerini fasoron (Grabower/Schweriner Allee) 702 lakással, mindet panelházként. 1969-től a városközpontot tehermentesítő, de a települést szétvágó keleti elkerülő út épült.
A politikai rendszerváltás után 1991-től a történelmi városközpontot a városépítési támogatás keretein belül alaposan felújították, ugyanígy 1995 óta a Parknegyedben (Parkviertel) lévő paneleket.
A település városi tanácsa 25 választott képviselőből (akiket hat pártból választanak ki), illetve két független képviselőből áll. 2009. június 7-e óta a következő pártok képviselőiből áll a tanács:
Leírása: Hasított, elöl aranyban hasított, előre néző, aranykoronás fekete bikafej tátott szájjal, ezüst fogakkal, kinyújtott piros nyelvvel, csipkézett, leszakított nyakszőrmével és ezüst szarvval; hátul kékben egy fél zöld rózsatő egy fél piros rózsával zöld talajon, továbbá: fent egy ezüst máltai kereszt, alul egy vadászó sas lába.
Zászló
A város zászlaja két egyforma széles keresztirányú sávból áll, a bal oldali kék, a jobb oldali arany. A közepén található a címer. Ez a zászló magasságának kétharmadát teszi ki. A hosszúság és magasság aránya 5:3.
A Városi templom (Stadtkirche) oltár felőli fala, Findorff festményeAz 1765-ös hercegi palota (Prinzenpalais) a medencénél, a kastély és Hofkirche (udvari templom) közöttVízlépcsőkA Ludwigslusti-csatorna és a Kanalstraße (Csatorna utca)A Helena Paulowna Mauzóleum (2008)A Schossstraße (Kastély utca)Az egykori hercegi vendégház, ma a Weimar HotelA történelmi postaépületA főmérföldkőA kummeri szélmalom
Az egykori klasszicista hercegi palota (1800 körül) Rotsteinból a medence körüli ovális területen, ami a 2011. március 12.-13. éjszakán egy tűzvész során erősen megrongálódott.
Az egykori mosóház (kétemeletes faszerkezetű épület).
A kastélykertet, melyet fasorok és szökőkutak ékesítenek, Busch tervezte a francia barokk-kertek mintájára. Ez a legnagyobb park Mecklenburg-Elő-Pomerániában. Ehhez tartozik:
A Nagy Vízlépcsők (Große Kaskade) az udvari oldalon, amik szintén ebből az időből származnak.
Luise hercegnő mauzóleuma 1809-ből, Barca tervezte.
Az óvárost (Altstadt)Busch, valamint Seydewitz udvari építészek, 1809-től Barca tervei alapján hozták létre klasszicista stílusban. 1809-től az egyéni építkezéseket is engedélyezték. 1837-ben véget ért az első intenzív építési szakasz. Jelentősek:
A tengelyirányú, még barokk stílusú Kastély utca (Schlossstraße – korábban Grote Straße) vöröstéglás házakkal, többek között:
az egykori Barca által tervezett lóistállóval, ami a Schloßstraße 16 házszám alatt található,
a Városházával (Rathaus)1780-ból, melyet Busch épített, eleinte törvényszéki épületnek és Carton-Fabrique házának, majd takarékpénztárnak, 1876-tól városházának használták; 1996-ban felújították és kibővítették,
a mai Weimar Hotellel (Hotel Weimar), mely 1773-ban épült Busch tervei alapján
a történelmi postaépülettel 1888-ból, az ipari fellendülés időszakából
Az Alexandrinen tér (Alexandrinenplatz), Friedrich Georg Groß tartományi építész tervezte.
A Csatorna utca (Kanalstraße) klasszicista polgárházakkal, Barca tervei alapján, többek között:
a klasszicista szemináriumi épülettel (ma a Fritz-Reuter Iskola) 1829-ből, Groß tervei alapján,
A temető a főbejáratával (1791), Busch tervei alapján.
Az új városi negyterem (2000) a Christian-Ludwig utcán; egy modern kapcsolat a régi (az egykori könnyűlovasok pályája 1893-ból) és új között, egy helyi mérnökiroda tervei alapján.
A főmérföldkő a grabowi fasoron, melyet a Hamburg-Berlin országút építésekor 1829-ben, mint gránitobeliszket emeltek.
A mecklenburgi 14. vadászzászlóalj (Meckl. Jägerbataillons Nr. 14) hőseinek első világháborús emlékműve Hugo Berwald bronzfigurájával; 1915-ben öntötték formába, 1922-ben leplezték le, megőrződött
A mecklenburgi 17. dragonyosezred (Meckl. Dragonerregiments Nr. 17) hőseinek első világháborús emlékműve egy bronzozott lovasfutárral; Emil Cauer der Jüngere műve, 1932-ben állították fel, 1946-ban ledöntötték
Alexandrine nagyhercegnő lovasszobra, 2003-ban állították
Emlékkő a wöbbelini koncentrációs tábor 116 név szerint ismert és 112 ismeretlen foglyának az evangélikus-lutheránus városi templom temetőjében (Friedhof der Evangelisch-Lutherischen Stadtkirche) (1945-ből)
Ludwigslusti Hársfaváros Lövészegylet (bejegyzett egyesület), 1990 óta
Techentini Karnevál Klub (Techentiner Carneval Club – TCC), 1957 óta
ZEBEF (Zentrum für Bildung, Erholung und Freizeit e.V.), – Oktatási, üdülési és szabadidőközpont (bejegyzett egyesület), 1995 óta; cél: oktatás, pihenés és a gyerekeknek, ill. fiataloknak szabadidős foglalkozás
Egyesület az emberbarát ifjúsági munkáért és fiatalavatásért (bejegyzett egyesület), 1990 óta
Sport
TSG – Ludwigslusti Torna- és Sportegyesület 1969-től (korábban BSG)
Ludwigslusti Postai Sportegyesület, 1950 óta (bejegyzett egyesület)
IC Schwerin/Rostock felé (nyáron napi egyszer, télen hetente kétszer)
IC Magdeburg/Lipcse felé (nyáron napi egyszer, télen hetente kétszer)
Helyi:
RE 4: Wismar – Schwerin – Ludwigslust – Nauen – Berlin – Ludwigsfelde (2 óránként Berlin felé; óránként Wismar-Ludwigslust és néhány közvetlen járat ("Fliegender Schweriner"-repülő schwerini) Berlin felől/felé)
ODEG: Ludwigslust – Hagenow Land – Hagenow (óránként)
A Ludwigslust-Dömitz vasútvonalon a személyszállítást 2000-ben beszüntették, 2001-ben teljesen leállt, a következő évben elbontották. Helyette közvetlen buszok közlekednek.
Busz
A város környéki buszkapcsolatokat a Ludwigslusti Közlekedési Társaság (németül: Ludwigsluster Verkehrsgesellschaft-LVG) üzemelteti, Hagenow székhellyel, egy ludwigslusti kirendeltséggel és egy privát buszvállalattal, a Bus Kröger-rel (Neustadt-Glewe központtal).
Közút
Ludwigslustban találkoznak az 5-ös, 106-os és 191-es főutak. A B 106-ról és B 191-ről át tudnak hajtani az A24-es autópályára a 9km-re lévő ludwigslusti, és a 12km-re lévő neustadt-glewei felhajtón.
Ezenfelül tervezik az A14-es autópálya hiányzó részének megépítését Magdeburg és a schwerini autópálya-kereszteződés között. Elkészültével a város kapcsolatot szerezne egy észak-déli irányú autópályával.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwigslust című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Németország
é. sz. 53° 19′ 59″, k. h. 11° 30′ 08″53.333250°N 11.502350°EKoordináták: é. sz. 53° 19′ 59″, k. h. 11° 30′ 08″53.333250°N 11.502350°E
